Babits Mihály: EGY IKÁRUSZ PANASZAI
EGY IKÁRUSZ PANASZAI
Boldogan él, vigan, betelten,
ki durva rímákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.
ki durva rímákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.
A ritka csillagok büne,
melyek egem mélyén ragyognak
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.
melyek egem mélyén ragyognak
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.
Hiába vágytam én a térnek
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyü tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyü tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.
A Szép szerelme éget el,
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.
