Babits Mihály: ÉJFÉLI SZÁMVETÉS
ÉJFÉLI SZÁMVETÉS
Az óra most üt éjfelet
ironikussan kérdve minket:
hogyan használtuk perceinket,
a napot, amely elsiet?
Ma, tizenharmadika, péntek
s mi e nap sorsos dátumán,
eretnek éltünk és tunyán,
habár tudásunk van temérdek.
ironikussan kérdve minket:
hogyan használtuk perceinket,
a napot, amely elsiet?
Ma, tizenharmadika, péntek
s mi e nap sorsos dátumán,
eretnek éltünk és tunyán,
habár tudásunk van temérdek.
Ajkaink versengve szidák
Jézust, akit minden magasztal,
mint egy szörny Krőzus rakta asztal
körül sötét paraziták
s hű vazalljai démonoknak,
hogy a tömegnek tessenek,
gyalázták mit szívünk szeret
s dicsérték mitől undorodtak.
Jézust, akit minden magasztal,
mint egy szörny Krőzus rakta asztal
körül sötét paraziták
s hű vazalljai démonoknak,
hogy a tömegnek tessenek,
gyalázták mit szívünk szeret
s dicsérték mitől undorodtak.
Bús bakók, kit mindenki bánt,
ostorunk a gyengére vágott;
üdvözöltük a Butaságot
bikahomloku szörny gyanánt.
Csókoltuk vétkes áhitatban
az ostoba Matériát
s áldtuk a kékes glóriát
amely a rothadás fölött van.
ostorunk a gyengére vágott;
üdvözöltük a Butaságot
bikahomloku szörny gyanánt.
Csókoltuk vétkes áhitatban
az ostoba Matériát
s áldtuk a kékes glóriát
amely a rothadás fölött van.
Végül mámorba fojtani
szédületét e zord kalandnak,
mi, gőgös papjai a Lantnak,
mi, gyászok pohárnokai,
minden szomjúság, minden éhség
nélkül ittunk-ettünk. Hamar
fújjuk el a lámpát! Takarj
öledbe, jóltevő sötétség!
szédületét e zord kalandnak,
mi, gőgös papjai a Lantnak,
mi, gyászok pohárnokai,
minden szomjúság, minden éhség
nélkül ittunk-ettünk. Hamar
fújjuk el a lámpát! Takarj
öledbe, jóltevő sötétség!
