Balassi Bálint: [HATVANNEGYEDIK]
1 | De mit gyötresz éngem most, keserves lelkem? |
Nincsen anélkül is elég sok veszélyem, |
Hogy te is oly búval keserítesz éngem, |
Kin csak örül, tudod, édes ellenségem? |
2 | Ha hozzád hajlana, mégsem volna csuda, |
De az lehetetlen, bár maga kívánna, |
De magad jól tudod, hogy nem is kívánja, |
Azért felejts el, mert nincs több orvossága. |
3 | Ily háládatlanság nemcsak rajtad esett, |
Sámson is csak szép Dalila miatt veszett, |
Ellenség kezében Fulviust mi ejtett, |
Ha nem felesége, kivel ő sok jót tett? |
4 | Egyéb bűn jutalmát az fejedelmekre |
Bízta Isten, e földi törvéntévőkre, |
De az háládatlanság szörnyű vétkére |
Maga visel gondot megbüntetésére. |
5 | Azért bízd őreá bosszúd megtorlását, |
Higgyed, megmutatja rajta is ostorát, |
Feledékenséggel viseld szíved kárát, |
Mert az nyerhetetlen, másnak adta magát. |
6 | Lám, mind szívet, elmét, Isten nem rosszt adott, |
Hát miért kesergesz? Ne hadd el magadot! |
Szemérem ez tőled, ki másnak tanácsot |
Szoktál gyakran adni, hogy bú így meghajtott! |
7 | Ébredj fel azért már keserves sok búdból, |
S ne gondolkodjál ez rút bosszúállásról, |
Bizonyíts evvel is meg, hogy szereted jól, |
Mert nem illik hozzád, hogy róla gonoszt szólj. |
8 | Háládatlanságán sírván szeretőmnek, |
Mostan szerzetteték tőlem ez kis ének, |
Kiben az a tanács légyen mindeneknek, |
Hogy senki ne higgyen soha szerelmének; |
9 | Indulnak oly könnyen mert ők ide-s-tova, |
Mint szinte aszú ág szél fuallására, |
Böcsülik maguk közt s tartják legnagyobbra |
Azt, aki közülünk többet ejtett búra. |