Csokonai Vitéz Mihály: A Dugonics oszlopa
Vagy csak álom játszott képzelődésemmel? |
Hogy a való képét íly nyilván lássa ki? - |
Eltűnik árnyéka, mihelyt felserkenünk; |
Mintha kísért volna egy mennyei lélek. |
A szelíd múlatság híves mezejében |
Egy kis bokrétába tarkán egyengettem; |
Danoltatott vélem nyájas andalgásom, |
A bokrokról visszasüvölte kettősön. |
S az édes vágyódás vélem felnézetett, |
A látások, és én kis éneklő vagyok: |
Kőmaradványokból egy dicső oszlopot? |
Hol már egy nagy oszlop állott Gyöngyösinek. |
Mély torkolattal áll a hegy oldalában. |
Mintha még kéz sem lett volna rajta soha. |
Az idő fogai lassan tördelék itt. |
Eltemetve van sok temetésnek helye. |
Melyeknek a porban alig van már nyomok. |
Melynek már a darab köve is elkopott. |
Kőhalom sok ezer kolosszus, piramis. |
Megvetve hevertek mohosan a porban. |
Agamemnon előtt akik virágzának. |
Vastag gyászos daróc volt burkolva fején; |
Hevert a láb alá tapodott hamvakon; |
Bocsátotta gőzös fejét a térdére; |
Körűlötte sűrű ködkárpitot szövött. - |
És nem ereszt belé semmiféle hangot: |
Egy fél rekedt hangot ád a barlang szája; |
Hogy már kettő közűl nem hallhatd egyiket. |
E környékre hideg szárnyait bocsátja. |
Amit a századok szűltek, ő felfalja: |
Melybe megy, valami a világon terem. |
Minden elmúlandót rakásra őrlenek. |
Az örök éjtől szőtt vastag szőnyeg fedi. |
Igen omladékos, dudvás, szövevényes. |
Mely épűlt Krétában titkos mesterségen, |
Ezer ösvényébe annak nem rakhatott, |
Között tétováznak ebben az ösvények: |
Oly kietlen ködbe tán nem kerengének, |
Hol hamar eltéved maga a tudomány. |
Hogy járta fel ezt a régiség templomát. |
Hogy amit ő már itt látott, más is lássa. |
E régi kövekből néki oszlop legyen, |
A háládatosság s hazai szeretet. |
Szedett követ ezek rakták fel sorjába, |
Háláló könnyekkel öszvecémentezett; |
És reá a szépség mázát bőven rakták. |
Trombitálva tartott az érdem s tisztelet. |
A darab köveket rendre nézegettem. |
Volt faragva, Párosz fejér márványából. |
Bőlcs Uliszesének a sovány Ithaka. |
Argonautáival vitézkedő Jázon. |
Etele és kedves Etelkája vele. |
Melyeket Lászlónak a kúnnék hordottak. |
Tíz ember is alig bírná fel ezeket. |
Hercules Abila- s Kalpénél faraga: |
De már hasadásin bokrok származának. |
Amint mutatták a kövek mohodzási. |
A Dugonics hírét felépítő kezek. |
Triumfált az idő elmúlandó voltán. |
Kezdettek ragyogni e nagy építményben. - |
Dugonicsnak metszve, néhány arany betű, |
A HAZA DUGONICS ANDRÁS NAGY NEVÉNEK! |
Sok hév indúlatok buzogtak alatta. |
Szív sok háládatos könnyekre fakadott. |
S hazafi csókokkal értetvén tégedet, |
Hogy íly magyar szívű polgártársam láttam. |
Zengjen Duna, Tisza, s minden magyar fia. |
A te érdemidhez illetlen versekkel. |
És alá ez egy pár sorocskákat írtam: |
A NAGY DUGONICSNAK A HÍV |
CSOKONAI! |