Csokonai Vitéz Mihály: A múzsához
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Múzsám, zsinatjokban az ország |
S a tudományok eránt ne csüggedj! |
Míg a babérszál halkal emelkedik;
A nyári gyanták durrogási |
Szent tetején magosabbra rázzák; |
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással |
Bírd magadat, ha sikólt az aljnép. |
Nevednek oltárt a maradék emel:
Megpukkad annál a kajánság, |
És a halál elalél előtte. |