Dsida Jenő: Egyedül maradtam
Ráfekszik az alkonyat.
Távol mozdony füttye sír,
sír egy távoli vonat.
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl
s itt maradtam rémesen,
Mind sűrűbb az alkonyat,
rám a bánat csendje űl.
S búg egy távoli vonat...