Dsida Jenő: Szonett
csüng kis szobámban, a szemembe fészkelt
sápadt falon és néha néma vészjelt
küldöz szemével, két kezét kitárván.
kenyere száraz. Életem határán
halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány.
Kis ágya deszka: durva és fűrészelt.
elhagyja őt a földi, kerge kín
s rubintbor áll előtte, drága torta.
áldja a percet, mely idesodorta.
Mellén: selyemhab. Vállán: hermelin.