Dsida Jenő: Vers az utazásról
robog a vonat, a
hegy
kanyarog, omlik az
út
mélyen a messzibe
vés.
pózna is nyargal, a
láz
kerget, a füst csupa
bűz,
feszül ki végig: a
sín
nyugtatot ma nem ad az
éj.
épen egy házikó
nyit,
ablakot a napfényre
vár.
vén juhász - kezében
bot, -
nyugodtan s pihen a
kéz.
egy paraszt ép kaszát
fen
mindent a mentire
nagy,
bánattal: szomorú
hős.
iramunk vajjon mit
ad?
ez a nagy, falusi
csend,
mi sose állhatunk
be:
robajjal röpít a
gőz
kanyarog, szédül az
út.
nevess, sírj: megállás
nincs.
mozdonyunk s tüzet és
bút
íz, hang, szín - elmarad
mind.