Gyulai Pál: MARIHOZ.
Hiába álom, éjtszaka,
Ott ég szemednek csillaga,
Ott ég, viraszt és mosolyog.
Hiába zaj, hiába csend,
Édes szavad szivembe cseng,
S az félve, fájva feldobog.
Veled meghitten, egyedűl,
Majd társaság veszen körűl,
Nézlek, szeretlek, hallgatok.
El-elragad a báj, gyönyör,
Majd a féltés, a bú gyötör,
Átkozlak, áldlak, hervadok.