József Attila: A SZERELMES SZONETTJE
Nehéz ekével szántja milliárd
Vad, barna fájdalom s hegyes vasát
Mélyen lenyomva gázol át a telken.
Kincses kalászok bólogatnak át
Az út felé, hol kényes, büszke fák,
A szépség fái búgnak át a berken.
Sötét szeme s paraszti szája véres.
És éles sziklán gyilkos késeket fen.
S forró vér gőze száll ködökbe, hol
Szépség-fák állnak illatokkal telten.