József Attila: [TÖREDÉKEK]
lányok közt szökellők
szoknyákat libbentők -
szalmaszállal porban
boldog gyermekkorban.
a vastetőn -
csak kotyogj, vén tyúk s immár
költsd ki az én időm.
tojásokat,
aranyos, kék, piros, zöld
gyönge nappalokat!
nincs semmire.
Szivem ver és ráz; érzem,
hogy' száll a pihe.
elhallgatom.
Ez a csavargó gondja
a lukszusvonaton.
s hol ott, hol itt,
mint hálót hal, szelecske
rángatja szálait.
adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott.
A mennyek langy asszonya hervad
s az ellágyuló őszi talajon
végighever a hervadt levegő
tartják keccsel az üres levegőt.
homokbánya, nagy fekete lukak
lélegzenek s a kezdő csillagok
békadudára járják táncukat
És végre munka, mely nem gyötrelem!...
Az ágakról, mint fátyol, lóg a szél,
a szürkület. Én nagyon szeretem.
összegyüjti a szürkület.
Már ég a lámpa, de még nem világit -
ami fehér volt, szürke lett.
kék s rózsaszin selyempapir.