József Attila: (LEÜLEPSZIK...)
Bár munkát fogni, noha mit se tud már,
a szerencsétlen ember ugrabugrál,
mint ketrecében az ijedt majom.
ha ráeszmélt, hogy pártfogója foglár
s azért a ruha meg a durva boglár,
hogy enyhitsen a brazil óhajon.
alája nyulhat öklendező matróz,
ölelgethetik, ő már nem ölel.
azt is csak addig, mig a csend fülel
s majd nem vágyik és vágyat nem öl el.