Juhász Gyula: Üdvözlet Tömörkénynek
Nézem a messzi, áldott Tisza táját.
S a holdban Dávid halkan hegedülget.
És a világ szép, csöndes magyar álom.
Most álmodik bús szelíden Tömörkény.
De a magyar nyár napja ég szememben
A törpe fenyvek görbe erdejében.