Juhász Gyula: Gazdag szegénység
Gazdag szegénység
A szegénységem kincsét, árva kincsem
Ne bántsa senki, ezt kérem szeliden:
Ne bántsa senki, ezt kérem szeliden:
Hogy nyugodt szemmel nézhessem az égnek
Panorámáját, amíg búban élek,
Panorámáját, amíg búban élek,
A csillagok nagy tűzjátéka fényét,
A hold világát, e szép, égi békét,
A hold világát, e szép, égi békét,
Viola felhők bárkáit az estben,
Amint rajtuk a semmiségbe lebben,
Amint rajtuk a semmiségbe lebben,
A füzesek mély bánatát az éjben,
Nyárfák ezüstjét fekete fehéren.
Nyárfák ezüstjét fekete fehéren.
Mindent odaadtam nektek, ami szép volt,
Versekbe szőttem. Életem ezért volt.
Versekbe szőttem. Életem ezért volt.
Enyém csak egy nagy honvágy, méla, csendes.
Ne nyúljatok a meztelen szivemhez.
Ne nyúljatok a meztelen szivemhez.
