Juhász Gyula: Ocskay Kornélnak
Szomorú holdunk, hűvös és derűs
S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe
Még hinti rajta az ős hegedűs.
A fellegek is még a régiek,
De hol maradtak el a régi órák,
Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?
Kornél s szívembe száll a régi hóbort,
A szent, a tiszta, bánatos, nemes.
Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...
Dalolj, dalolj, varázsló énekes!