Juhász Gyula: Prológus
Prológus
a Munkás Esperanto estéjére
Testvéreim, egy jobb jövő hitében,
Amelynek bíbor hajnala hasad,
Köszöntelek magyar tél bús ködében,
Mint e jövőért küzdő társakat.
Amelynek bíbor hajnala hasad,
Köszöntelek magyar tél bús ködében,
Mint e jövőért küzdő társakat.
Gyász, üldözés, balsors és meg nem értés
Hiába zúdul ránk, az Eszme él,
Nem tántorít sem önkény, sem kisértés,
Szívünk erősen és bizton remél.
Hiába zúdul ránk, az Eszme él,
Nem tántorít sem önkény, sem kisértés,
Szívünk erősen és bizton remél.
Az Ember a mi egyetlen reményünk,
Az Ember, aki a sorssal dacol,
Ki szent, örök jogát kivívja végül
És föltámad zár, börtön, sír alól.
Az Ember, aki a sorssal dacol,
Ki szent, örök jogát kivívja végül
És föltámad zár, börtön, sír alól.
Az Emberért megyünk mi küzdelembe,
A fegyverünk: tudás és szeretet;
Akarjuk és kiküzdjük, hogy derengjen
A boldog béke már a föld felett.
A fegyverünk: tudás és szeretet;
Akarjuk és kiküzdjük, hogy derengjen
A boldog béke már a föld felett.
Hazugság és gonoszság el ne tépje
A Szent-szövetség drága levelét,
Mit Ember köt Emberrel, frigyre lépve,
Hogy bilincs hulljon s tűnjön a Setét!
A Szent-szövetség drága levelét,
Mit Ember köt Emberrel, frigyre lépve,
Hogy bilincs hulljon s tűnjön a Setét!
Testvéreim, az eltiport magyarság
És elárult Emberség vár ma ránk,
Legyen a föld mindenkinek mennyország
S népek hazáján boldog föld hazánk!
És elárult Emberség vár ma ránk,
Legyen a föld mindenkinek mennyország
S népek hazáján boldog föld hazánk!
