Juhász Gyula: Tavaszi éj
Tavaszi éj
Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milano, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
A vágyaink és bajaink.
De lenn az áldott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.
A szent csírák nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Szívek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.
Nő, nő az Élet gyökere.
Örök törvény parancsa szól
S egy éj során száz hant alól
S egy éj során száz hant alól
A sarj kikél s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Arany napunk is fölnevet!
