Kisfaludy Károly: Olaszországban.
Édes illatt tévedez,
S a mult nagy kor omladékin
Hőskivánat ébredez.
Andalitó kéjivel,
Felmosolyg a déli naphoz
Mindig ifju zöldjivel.
A hazátlan árva sziv
Kelyhiből a nyilt örömnek
Bút csak és keservet sziv.
Fellegig nyul a havas,
Hol sötét erdők hegyette
Száll s mereng a büszke sas;
Ég a szent szabadságért,
S létét kötve birtokához,
Megvet minden szolgabért:
Érczkarral csatára kelt,
S élve-halva nemzetének
Messze fénylő trónt emelt.
Lejtnek könnyü habjai:
Ara kelnek, arra szállnak
Lelkem néma vágyai.