Kosztolányi Dezső: SZELLEMIDÉZÉS A NEW YORK-KÁVÉHÁZBAN
a téli reggel füstjén szerteszét
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok- régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,
gyászomba, rég eltűnt, fényes kísértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.