Kosztolányi Dezső: ISMERJÜK EGYMÁST
szerelmek alvó ligetén
a rozsdás mese-kútnál.
én is veled aludtam,
a néma, sápadt vőlegény.
érted szívem tőr járta át
valamikor a múltban.
s bús éjeken viharzón
hullt rám a vér és a zsarát.
s csókoltad búgva vérrel
hideg, viaszos arcom.
s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,
álmoktól árnyas a szemünk.