Kosztolányi Dezső: Ó, EL NE ÍTÉLD...
sötét szemekkel, búsan áll eléd
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét.
mely egykoron szent lánggal volt tele:
nézz a szemébe mélyen, résztvevően
s a hűlt hamun együtt zokogj vele!
kinek világa meddő volt s kopár,
ki sose küzdött és sose bukott el,
kié sosem volt az ürömpohár,
s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:
nézz jéghideg tekintettel szemébe,
emeld fel a főd - büszkén menj tovább!