Petőfi Sándor: SZÍNHÁZBAN
Nézz le kissé páholyodból,
Nézz reám szép szemeiddel...
Egy percig csak... irgalomból!
Elbájoltál véghetetlen!
Itten állok minden este,
Mint a bálvány, merevedten.
Melyet vacsorára szántam...
S jegyet vettem rajta!... még sincs,
Nincs szimpátiád irántam?
Itten állok közeledben,
S akkorákat sóhajtok, hogy
Még a kárpit is meglebben.
Szentimentális pofámot...
Ugy de bánod is te mindezt!...
'Sz az malheuröm, hogy nem bánod.