Somlyó Zoltán: DÉLELŐTT
DÉLELŐTT
Langy délelőtt... Az álmos párkák
időfonálja úszik halkan.
Az imént még öblösen, mélyen
egy régi szép verset szavaltam...
időfonálja úszik halkan.
Az imént még öblösen, mélyen
egy régi szép verset szavaltam...
A konyhán künn az asszony és a
kislányom csöndben összenézett;
tán azt hitték: megbolondultam...
Az udvaron kóbor zenészek
kislányom csöndben összenézett;
tán azt hitték: megbolondultam...
Az udvaron kóbor zenészek
alamizsnát váró kalappal
kezükben egy dalt kornyikáltak...
Aztán elnémult újra minden. -
Fehér papír fölé zilált rab:
kezükben egy dalt kornyikáltak...
Aztán elnémult újra minden. -
Fehér papír fölé zilált rab:
újból az asztalra borultam...
Az asszony kint zöldborsót fejtett;
a kislány lángpiros fonállal
hímezett; és ölembe ejtett
Az asszony kint zöldborsót fejtett;
a kislány lángpiros fonállal
hímezett; és ölembe ejtett
fejjel aludt kedves kutyuskám...
Ki-ki maga dolgát csinálta.
Úszott a ház a békességben,
akár egy angyalszárnyú bárka.
Ki-ki maga dolgát csinálta.
Úszott a ház a békességben,
akár egy angyalszárnyú bárka.
Csak én ülök így mozdulatlan,
soha semerre el nem érve.
Fehér papír fölé borulva,
az idő hűs zenéjét mérve...
soha semerre el nem érve.
Fehér papír fölé borulva,
az idő hűs zenéjét mérve...
