Somlyó Zoltán: VÁDIRAT
VÁDIRAT
Ereszd neki bátran a tollat,
dacos kezem!
Nagy vádirat ez! Nem enyhíthet
semmi ezen!
dacos kezem!
Nagy vádirat ez! Nem enyhíthet
semmi ezen!
Úgy írd le, ahogy tudod, érzed,
oly vastagon!
A vádlottat hóhérkézre
ím, hadd adom!
oly vastagon!
A vádlottat hóhérkézre
ím, hadd adom!
Megvádolom a nemtörődőt,
aki röhög!
A buta önzést, ezt a cédát,
az ördögöt!
aki röhög!
A buta önzést, ezt a cédát,
az ördögöt!
A jóságot, mely ott köhécsel
a zátonyon...
Dühtől sikoltva, fuldokolva
őt vádolom!
a zátonyon...
Dühtől sikoltva, fuldokolva
őt vádolom!
Kéjért való kéj perceit,
mert gyilkosok!
Üres kezeknek életét -
van, ó, be sok!
mert gyilkosok!
Üres kezeknek életét -
van, ó, be sok!
A nap mesterséges, festett,
hamis szinét!
Megvádolom én az ember
agyát, szivét!
hamis szinét!
Megvádolom én az ember
agyát, szivét!
Megvádolom a szörnyű kort,
a lusztrumot!
Véres verejtékcseppjeit,
miket unok...
a lusztrumot!
Véres verejtékcseppjeit,
miket unok...
