Szenci Molnár Albert: XXIV. ZSOLTÁR
Dicséri Dávid az Istent az Izráel népéhez való jó voltáért.
Az Úr bír ez egész földdel
És minden benne élőkkel,
Övé ez földnek kereksége,
Kit az tengeren építött, |
Kiben meglátszik bölcsessége.
Ki megyen föl az szent helyre,
Az Úrnak ő szent hegyére,
És vajjon kitől tiszteltetik?
Azkinek tiszta ő szive, |
Azki hamissan nem esküszik.
Ezt az Úr megáldja szépen,
És az idvözétő Isten
Igazságát adja őnéki.
Ez pedig az bódog nemzet, |
Keresi, és szent színét nézi.
Világi kapuk, nyíljatok,
Fejeteket föltartsátok,
Hogy ez dicső király térjen bé.
Micsoda dicső király ez? |
Nagy ennek hadi erőssége.
Ti, kapuk, emelkedjetek,
Fejeteket fölvessétek,
Hogy ez király belétek térjen.
Kicsoda ez nagy királyság? |
Melly nagy az ő dicsőségében.