Szenci Molnár Albert: XXXIV. ZSOLTÁR
Háláadása Dávidnak
az filisztéusok királyátul való megszabadulásért.
Mindenkoron áldom
Az Urat, míg engem éltet,
És az ő szent dicséretét
Szájamban hordozom.
Dicsekedvén áldja |
Kit az szegények hallanak,
És örülnek rajta.
Magasztaljuk vígan
Az Úrnak áldott szent nevét,
És véghetetlen kegyelmét
Dicsérjük mindnyájan.
Mert midőn keresném |
Meghallá kiáltásomat
És megtarta engem.
Kik az Úrra néznek,
Tőle megvigasztaltatnak,
Soha orcájok azoknak
Meg nem szégyenülnek.
Az szegény kiálta |
El nem hagyá ínségében,
De megszabadítá.
Az Isten angyali
Hívek környül tábort járnak,
Istenfélőket megtartnak
Mint Isten követi.
Lássátok az Úrnak |
Mert bizony bódogok azok,
Kik őbenne bíznak.
Féljétek az Urat
Mindnyájan, hívek és szentek,
Mert nem lesz soha szükségek,
Kik félik hatalmát.
Az oroszlánoknak |
De kik az Istent tisztelik,
Meg nem fogyatkoznak.
Én fiaim, jertek,
Hallgassatok beszédemre,
Megtanítlak szent életre,
Hogy Istent féljétek.
Kicsoda az ember, |
És minden ő dolgaiban
Jó állapatot kér?
Őrizd meg nyelvedet
Az gonosz rágalmazástól,
Ódd ajakid álnokságtól,
Meg ne sértsd más hirét.
Tégy jól, gonoszt gyülölj, |
És hogy Istennél légy kedvess,
Tisztességnek örölj.
Az Isten szemei
Látják az gonosztévőket,
És ő emlékezeteket
Az földről eltörli.
Az jókat nem hagyja, |
Kiáltnak nagy ínségekből,
Mind megszabadítja.
Közel az Úr Isten
Az törödelmes szívekhez,
És az sérelmes lelkekhez
Segétséggel leszen.
Az igaznak itten |
De minden nyomorúságból
Kimenti az Isten.
Mert megőriztetik
Az ő csontja az Istentől,
És csak egy is azok közől
Néki meg nem szegik.
De az gonosztévőt |
Ki az igazat gyűlöli,
Elvész idő előtt.
Megtartja az Isten
Élteket ő szolgáinak,
Azkik csak őbenne bíznak,
Nem esnek szégyenben.