Tompa Mihály: ARSZLÁN PASA.
Csak egy torony a számára,
S két hétnek már egy nap híjja,
Hogy a török folyvást víjja.
Nagy vitéz a szultán harcán,
Hol, mint a szél, előlnyargal...
- Ékeskedik két lófarkkal.
Visszaadván jó busásan,
Amit üt az ellen rajtok, -
- Nagy András a várparancsnok.
Ide lőjön golyód, íjad!
Hatszáz karvaly s egy kis fészek...
Hadd lássuk, hogy mennyit értek!?
«Magyar, fel ne add a várat!
Mérkőzzünk meg, amint mondod;
Szeretem az ilyen dolgot!»
- Repedezik, bomlik a fal! -
Végre megszün' - minek is már?
Kőhalommá omlott a vár.
Készűlt Arszlán, hogy elfogja!
A nyolcvanból vannak hárman, -
Fogoly vezér így szól bátran:
Mint hulltunk el, mind jól láttad!
Nosza török! a sor rajtunk...
Kín- s halállal fogj ki rajtunk!'
Nem cselekszem, amit szólasz!
Győzedelmet vettem harcban,
S te harc nélkül vennél rajtam!?
Kiket földre gázol lábam!
Kedvem telik jó vitézben:
Menjetek el békeségben!»