Tóth Árpád: HONVÁGY
S járt gyapjas aranyért, mint Jázon, régi hős,
S ki tűzhelyéhez aztán, már mint bölcs úr s idős,
Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.
Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?
S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős
Ország, jaj, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?
Mint Róma csarnoka, a büszke ormu hajlék,
S szebb, mint a durva márvány, palád, az enyhe-kék...
S a Lyré kicsi halma a híres Palatinnál
S e sós tengeri szélnél az édes honni lég!...