Vörösmarty Mihály: A HAZAFI
Lelkem a kedves hon messze határira szállt, |
Országos folyamon tengerek árjaig ér. |
Munkás szánat közt a kalibákba benéz. |
S ami jövendőt a végzetek árnya takar. |
Mit kell szólnia, mit tennie érted, o hon! |
Akkor nyílt ajtóm látogatóknak örűl; |
Szívvel, lélekkel honn lesz a gazda megint. |
S jobbom jó kezeket híven ölelve szorít. |
S zöld ágat keres a hon koszorúja közé. |
1843. december 16. előtt