Szorzótáblák
Szorzótáblák
Az első hazai szorzó- és kamatszámító tábla is debreceni, kiadásának éve: 1614. E mű szintén magyar nyelvű magyarázattal jelent meg, s valószínűleg az 1600 körül élt páduai Patavinus kötetére épül. E táblasor 1632-ben ismét megjelent, mégpedig Gyulafehérvárott. Ott akkoriban több hasznos tankönyv is készült, részben azért, mert ott tanított Alsted és Bisterfeld, részben mert ott tanult ifj. Rákóczi György és Rákóczi Zsigmond. E táblázatok második kiadását már nekik ajánlotta a nyomdász. Debrecenben e munka 1635-ben ismét megjelent, s a későbbi évekből még számos számvető tábláról, azaz szorzótábláról van tudomásunk: Lőcse (1647, 1653, 1668, 1677, 1692, 1701), Nagyvárad (1653), Kolozsvár (1671, 1682), Nagyszeben (1678), Brassó (1702), Nagyszombat (1709) és így tovább. 1779-ig Nagyszombatban még öt kiadást ért meg e táblázatsor, Nagyszebenben hármat, Lőcsén pedig kettőt. Az első budai kiadás 1775-ös.
A honi matematikai művek sorát az 1591-es kolozsvári aritmetika után Apáczai 1655-ös kötete követi, majd 1668-ra készül el a már említett páduai Julius Caesar Patavinus aritmetikájának magyar változata. Ezt 1671-ben ismét kiadták. Az időben ezt követő mű szerzője Tolvaj Menyői Ferenc volt, aritmetikája először 1674-ben látott napvilágot.
Számos mosolyogni való kifejezést is tartalmaznak e korai számtanok. Az 1591-es kiadás szerzője például a millió helyett a 'töményezer' megjelölést használja, a 1015-re azt mondja az 1499-es mű írója, hogy: draga. (Ma már ennél kisebb számra is rámondjuk – az árcédula láttán -, hogy: drága.) A Patavinus-mű fordítója súlymérték gyanánt ilyeneket használ: nehezék, scrupulus. Azt is megtudjuk, hogy 1 magyar mázsa 96 nehezéknek felelt meg, tehát 1 nehezék nem is volt olyan nehéz.
Ők voltak tehát azok a híres számolómesterek, akik kiépítették az utat a matematika nagyjai számára.
Aki a matematikát is megszerettette diákjaival: Comenius
G. I.
