Nyelv, gondolkodás, beszéd
Nyelv, gondolkodás, beszéd
A gondolkodás eszköze a nyelv, s fordítva: a nyelv a gondolkodás fejlődése által válik mind bonyolultabbá és kifejezőbbé. Minden valóságról szerzett benyomásunkat nyelvi jel formájában gondoljuk el, s fordítva: csak az válik tudatossá gondolkodásunkban, amit nyelvi jellel jelölni tudunk. Nyelvi jel és gondolat egyszerre, egymást feltételezve születik az emberiség törzsfejlődése során, s minden gyermek egyéni fejlődésében is így veszi tudata birtokába a világot, válik a közösség tagjává.Figyelmesebben szemlélve persze a nyelv nem "közvetlenül" működik az emberek érintkezésében. A beszédtevékenységben nyilvánul meg, lett légyen az szóbeli vagy írásbeli. Élőszóban vagy írásban gyakorlatilag végtelen mennyiségű, egymástól eltérő közlést, mondatot fogalmazhatunk meg. Tesszük ezt a nyelv, mint elvont rendszer, mint a beszédtevékenységre szolgáló eszközök – véges számú elemet tartalmazó – tárházából merítve. Olyan a nyelv, mint egy óriási raktár, amelynek végtelen hosszú polcain szigorú és értelmes rendben sorakoznak a felhasználható jelek: a szavak és a szavak összefűzésére, mondattá "komponálására" szolgáló nyelvtani eszközök. Amikor beszélünk, e gazdag készletből válogatunk mondandónknak megfelelő alkotórészeket, alávetve magunkat mindazon szabálynak és szokásnak, amelyek az alkotórészek felhasználását irányítják, vagyis a nyelvtannak, a szituáció megszabta stilisztikai kívánalmaknak.
Az egyes ember azonban, legyen bármilyen művelt, iskolázott, sohasem lehet birtokában a nyelv teljességének; szókincse, nyelvtani ismeretei, stilisztikai jártassága, még ha tudatos is, csak töredékét öleli fel a nyelv korlátlan lehetőségeinek. A nyelv abban az értelemben is absztrakció (a. m. elméletileg létező), hogy teljessége csak a nyelvet használó, múltban és jelenben élő közösség kollektív tudatában létezik. E kollektív közösségi tudat számtalan egyéni megnyilvánulása, beszéde valósítja meg a nyelvet, e szüntelenül zajló és végtelenül sokrétű tevékenységből "vonja el" a rendszerező, leltározó emberi elme a nyelv fogalmát és gazdagságát.
)
Nyelvünk családfája. A rokonság felderítése és bizonyítása tudományos alapossággal a 18. század végén kezdődött, s a 19. század közepére vált kétségtelenné (nagyítható)
Kass János: Fejek sorozatának e képe a nyelvi kommunikáció sajátos, szürrealisztikus képi megfogalmazása
