A korai nyomtatványok
A scriptorok – érdekes módon többnyire a sororok, az apácák – sokszor tesznek különféle jellegű magánmegjegyzéseket az általuk másolt kódexekbe. Ráskay Lea mint országos ügyek iránt is érdeklődő apáca az írás dátuma mellé odaírja még az éppen aktuális történelmi eseményt is: „Végeztetik szent Dorotea asszonynak élete... 1514 esztendőben. Ezen esztendőben lőn az keresztes had, magyar országnak örök emlékezeti, kiben veszének sok nemes urak az kegyetlen pór hadnagyoknak kegyetlenségek miatt”; vagy „Végeztem pénteken, szent Dienes estin, úr születeti után 1518 esztendőben. Ezen esztendőben gyüleköztek az magyeri urak és minden nemesek Báccsá. Valami leszen benne”; vagy „Végeztem pénteken szent Péter mártír napján, úr születeti után 1519 esztendőben. Ezen esztendőben hala meg Perényi Imre magyer országbeli nádrispán.” Sövényházi Márta egy ízben így mentegetőzik az Érsekújvári Kódexben: „Ne gondolj vele, ha nem szépen írtam, de nézjed idvességes használatját, haki megolvassa”. A Gömöry-kódex terjedelmes részét másoló Katalin apáca írás közben többször panaszkodik betegségre: „igen fáj fejem”, „igen beteg valék” – függeszti a leírt szöveghez. Ugyancsak ő így feddi meg megrendelőjét: „Én édes Krisztinám, nám (= lám) igen szép az könyv, mire nem fizetsz?” A Pozsonyi Kódex scriptora így sóhajt fel: „jaj, hogy fáradék bor ítlan”. Gyakran előfordul, hogy a kódex másolója (itt a Thewrewk-kódexé) olvasójától imádságot kér: „Imádj érettem, édes leányom, Jusztina, hogy Isten bocsássa meg bűnömet; mondj minden nap csak egy Ave Mariát érettem”.