Vég vagy kiteljesedés?
Vég vagy kiteljesedés?
Parti Nagy Lajos (1953–) Se dobok, se trombiták (1993) c. „magyar naplója”, verseinek Esti kréta (1995) címen közreadott gyűjteménye a műfaji határok szabad áthágásáról, „műfajtalanságról”, a nyelvromlásból és a nyelvrontásból új írásbeszédet teremtő nyelvkritikáról tanúskodik. Darvasi László (1962–) novelláit (legutóbb: A Kleofás-képregény, 1995) a posztmodern csúcsteljesítményeként – és a posztmodern tagadásaként, a hagyományos mese jogainak visszaállításaként is elemezték. Nála legenda + képregény, novella + krimi a képlet: az abszolút irodalmi és az irodalomperemi társul. Vajon a műfaj nélkülivé, köztes műfajúvá lett szöveg (Parti Nagynál) és a halálos komoly történetet rejtetten parodizáló történet (Darvasinál) a nagyjából 1970 óta regnáló posztmodern lassú elhalása vagy megújulása mellett érvel-e? A posztmodern irodalomfelfogástól lenne idegen, ha e kérdésre most megadnánk a választ.
