Kortörténet és jellemrajz
Kortörténet és jellemrajz
A székelyföldi birtokos nemes Cserei Mihály (1667–1756) ugyan História (1709–1712) címmel írta le korának erdélyi eseményeit, műve mégsem történetírás. Elbeszélését II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratának kudarcával, az önálló Erdély bukásával kezdi, s a Rákóczi-szabadságharc leverésének idejével zárja. Az önálló fejedelemség haldoklásának korát mutatja be, azt a fél évszázadot, amelyben felbomlott az a gazdasági, állami és kulturális intézményrendszer, amelyet Bethlen Gábor és a Rákócziak építenek ki. Az 1660-as évek elejének kormányzati válságai után a gyönge kezű Apafi Mihály fejedelem képtelen volt az országot a belpolitikai viszályoktól, a korrupciótól, az anyagi és erkölcsi romlástól megóvni. Az uralkodót Teleki Mihály kancellár befolyásolta, az ő személyes érdekei is érvényesültek a kormányzásban. Cserei különös élességgel irányítja rá a figyelmet azokra a praktikákra, amelyek révén Teleki a fejedelemség két legbefolyásosabb politikusát, Bánffy Dénest és Béldi Pált a halálba kergette. A politikai éleslátás, megfontoltság és egyetértés hiánya miatt egyre mélyebbre süllyedő erdélyi közélet rejtelmeibe kevés emlékirat enged oly mély bepillantást, mint Cserei műve. Történeti hűségre természetesen ő is törekszik, de az előadott tényekre egyéni magyarázatokat épít, kiszínezett párbeszédeket iktat be és saját vélekedése szerint magyarázza a szereplők tetteit. A történeti események kissé patetikus hangú előadását gyakran szakítja meg magánélményeinek részletezése, intimitások közlése. Főként a szereplők sokoldalú jellemzése, a lélektani alapozás és a fordulatos, pergő dialógusok beépítése hozza közel Cserei művét a memoárokhoz, nem véletlen, hogy szövegének több részlete vált későbbi novellák és regények témájává.
