Ernyősek
Ernyősek (növ., Umbelliferae, Umbellatae) kétszikü növénycsalád az ernyős viráguak rendjében. Egy- v. többnyári füvek v. kórók; összetett ernyővirágzatjokról könnyen felismerhetők. Levelök váltakozó, gyakran többszörösen összetett v. szabdalt, ritkán hasítéktalan, a levélnyél alja gyakran hüvelyező, a felsőbb levelek rendesen kisebbek és egyszerübbek a legfelsők gyakran aprósak vagy pedig csaknem a hüvelyre redukálódnak. Virágzatjok a szárat, v. az ágakat tetőzi (L. Ernyő). Virágjok pároséltü, néha elsatnyulás következtében egyivaru (nálunk a Trinia kétlaki), aránylag apró, fehér, rózsaszin v. sárga, általában csillagszerü, de az ernyőcskék szélső virágai gyakran ferdék, a külső oldaluk nagyobb, s mint feltünőbb virágok az egész ernyőt körülsugározzák, azért az ilyen ernyőt sugárzó ernyőnek (umbella radians) s a virágokat sugárzóknak (flores radiantes) mondjuk. Kelyhök tökéletlen, csak mint 5 apró fogacska látható, olykor alig észrevehető. Az öt szirom öt himmel váltakozik s a külső termő tetejét borító széles diskus, vagyis a bibetalp (stylopodium) körül helyezkedik el. A termő külső, kétrekeszü; rekeszében egy-egy csüngő, visszafordult petéje van. Bibeszála kettő. A száraz és apró gyümölcs (p. a köménymag) természetes és állandó, megérve hosszában, a két rekesznek megfelelően kettéhasad (mericarpium) egy-egy magvat zár (l. az ábrát). Az ernyőgyümölcsnek (l. o.) két gerezdje között a középpontbeli szálas ereszték többnyire szintén ketté hasad (carpophorum) s karjain egy ideig a gyümölcsszem csüng. Az ernyős növények egymáshoz gyakran nagyon hasonlítanak s egymással könnyen össze lehet őket téveszteni. Több ernyőst gyümölcs nélkül nem is lehet igazán felismerni, azért az érett gyümölcs az E. megismerésére okvetetlenül szükséges és ezt aprósága ellenére is pontosan szokás leirni (l. az ábrát).
a A sárga répa sikmagvu gyümölcse, b u. az keresztmetszetben,
négy mellékborda igen nagy; a főbordák közül 6 látható, az
oldalbordák tüskések. - c a Heracieum gyümölcse; p a koctán,
g a bibeszár, r a bordák, rr szélső bordák, o olajvezeték.
Az E. fajainak száma 1300-ra rug, nagyobb része az É-i félgömb mérsékelt és hidegebb vidékein nő. Európának erdővidékét az E. és keresztesek hazájának is nevezik. Valamennyiben párolgó olaj, gyánta v. mézgagyánta van, azért az E. gyakran erős szaguak. Legtöbb olajfejtő van a gyökerökben meg a gyümölcsükben. Némelyikben narkotikus csipős alkoloid van. Némelyik gyökerében v. megvastagodott földbeli szárában nyálka és cukor is van, ezért sok E. füszernövény v. konyhai vetemény (sárga répa, petrezselyem, turbolya, zeller, kapor). Orvosi a köménymag, Koriandrum az ánizskapor, a vizi bösövény a kapor, az ánizs (Pimpinella anisum) gyümnölcse, a tömjénes Pimpinella (P. Saxifraga, csabaüröm), az Archangelica, a Levisticum gyökere, a bürök mérges füve és a persiai Scorodosma foetidum, a Dorema Ammoniacum és Galbanum officinale mézgagyantája. Mérges és ádáz, Oenanthe fistulosa, a csomorika, a Chaerophillum temulum. Több E. közönséges réti fü és takarmány. Nevezetes az ördögszekér, a buvákfü, az Angelica stb. Ősernyős kevés van. A Peucedanites Heer és Diachae nites A. Br. a harmadkorból ismeretes. V. ö. De Candolle, A. P. Mémoire sur la famille des Ombelliferes (Páris 1829); és Hoffman G. F., Genera plantarum umbelliferanum (Moszkva 1816) stb.
