instrumentum
instrumentum – ‘eszköz, szerszám’; ‘hangszer’. – instrumentalis: ‘eszközhatározó eset’. – instrumentális: ‘hangszeres’. – instrumentál: ‘‹zeneművet› hangszerel’. – instrumentáció: ‘hangszerelés’.
Nemzetközi szócsalád a latin instrumentum (‘eszköz, szerszám, felszerelés’) nyomán, amely az instruere (‘alkot, készít’) ige származéka; eredetére nézve lásd instruál.
