Így szólt az Úr Jeremiáshoz:
„Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.”
Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.
És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint.
Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!
Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom.
De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam.
Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem.
De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni.
Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken.”
Csakhogy ők ezt felelik: „Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki.”
Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezősködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyűséget művelt a szűz Izrael!
Vajon eltűnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörő, csörgedező vízforrások?
Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították őket útjaikról, az ősi ösvényről, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson.
Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja.
Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
Így beszéltek: „Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát.”
Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát!
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban!
Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak.
De te, Uram, jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elől! Vesztüket tartsd szem előtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!