A garami szovjet hídfő felszámolása a Felvidéken (1945. február 17. – 1945. február 24.)

Full text search

A garami szovjet hídfő felszámolása a Felvidéken (1945. február 17. – 1945. február 24.)
A budapesti csata lezárulta után a szovjet legfelső hadvezetés – a berlini irányban 1945. január 12-én megindított offenzíva kisegítő csapásaként – a magyarországi hadszíntéren is további nagyszabású támadást tervezett. A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának 1945. február 17-én kelt direktívája a 2. és 3. Ukrán Front csapatai számára előírta, hogy készítsenek elő, majd hajtsanak végre egy nagyszabású támadást a bécsi, illetve a Pozsony–Brno hadászati irányban.
A nyugat-magyarországi hadszíntéren a Dunántúl keleti részét és Budapestet birtokló szovjet csapatok ellen a német legfelsőbb hadvezetés is nagyméretű támadást tervezett. Ennek célja a Dunántúlon lévő nyersanyagforrások (kőolaj, bauxit, mangán), élelmezési javak és a felvonulási terület biztosítása, a német hadvezetőség részéről nagy vonalakban sejtett szovjet támadás megakadályozása, valamint a Duna nyugati partján tartott nagy kiterjedésű szovjet hídfő felszámolása volt.
A 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege a Garam folyó 167nyugati partján, Esztergomtól északnyugatra egy 17 km mélységű hídfőt tartott, amely az 1945. január 6-án indult, kudarcba fulladt szovjet offenzíva “maradéka” volt. A hídfő alkalmasnak látszott olyan szovjet támadás kiindulási bázisaként, amely – veszélyeztetve a Dunától délre elhelyezkedő német–magyar erők balszárnyát – nagyobb erők bevetése esetén akár a Komárom környéki olajfinomítókat is elérhette és a szovjetek Pozsony–Bécs irányú előretörésével fenyegetett. A hídfő mindezek mellett a német 8. hadsereg jelentős erőit kötötte le. Felszámolása nélkül a Dunántúlon tervezett német támadáshoz összevont csapatok háta sem volt kielégítően biztosítva.
Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka 1945. február 10. után hozzákezdett a garami szovjet hídfő felszámolására indítandó támadás előkészítéséhez. A német 8. hadsereg (Hans Kreysing, a hegyicsapat tábornoka) kapta a feladatot, hogy minden rendelkezésére álló gyalogsági és páncélos erővel, valamint a térségbe vezényelt I. SS-páncéloshadtesttel a kitűzött napon hajnali 5 órakor, rövid tüzérségi előkészítés után északi irányból megtámadja, és megsemmisítse a garami szovjet hídfőt, valamint Garamkövesdnél, Kőhídgyarmatnál, Kéméndnél és Bénynél létesítsen keleti hídfőket a Garamon. A hadművelet a “Südwind” (Déli Szél) fedőnevet kapta.
A támadásban a Feldherrnhalle páncéloshadtest (Ulrich Kleemann páncélos tábornok) 46. gyaloghadosztálya, 44. Hoch- und Deutschmeister birodalmi gránátoshadosztálya és 211. népi-gránátoshadosztálya, valamint a hadtest páncélozott csoportja az I. SS-páncéloshadtest 1. Leibstandarte SS Adolf Hitler SS- és 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztályával közösen vett részt. A német 46. gyaloghadosztály alárendeltségébe tartozott három kiképzés alatt álló magyar zászlóalj is, de ezeket nem vetették be. A támadásra kijelölt német alakulatok 260 bevethető páncélossal rendelkeztek.
A hídfőt a 7. gárdahadsereg (M. Sz. Sumilov vezérezredes) 62 km széles arcvonalán a 24. gárda- és 25. gárda-lövészhadtest hét hadosztálya tartotta. A későbbi harctevékenységek alatt német részről a hídfő északi részén azonosították a 24. gárda-lövészhadtest (A. J. Kruze vezérőrnagy) 72. gárda- és 81. gárda-lövészhadosztályát, illetve 6. gárda-légideszant-hadosztályát, a 25. gárda-lövészhadtest (G. B. Szafiulin altábornagy) 53. és 375. lövészhadosztályát és 409. lövészhadosztályának részeit, valamint a 93. gárda-lövészhadosztályt. A hídfő mélységében csoportosult 19 páncélossal a 4. gárda-gépesítetthadtest 36. harckocsidandára és a 14. gárda-gépesítettdandára és feltételezhetően a hídfőben tartózkodott a 27. önálló gárda-harckocsidandár zöme is.
1945. február 17-én hajnali 4 órakor – mintegy kétórás tüzérségi előkészítéssel – kezdetét vette a “Südwind” hadművelet. A német csapatok áttörték a 24. gárda-lövészhadtest védelmét, majd nehéz harcok közepette, hat-nyolc km-t haladva fokozatosan szűkítették a szovjet hídfőt. A szovjetek a Duna északi partján védelemben lévő 93. gárda-lövészhadosztályt az áttört német erők feltartóztatására ellenlökésben alkalmazták. A szovjet védelem ennélfogva ott meggyengült. A német 96. gyaloghadosztály Hupe harccsoportja ezt kihasználva az esti órákban a 284. gránátos-ezreddel, a 287/II. gránátos-zászlóaljjal, illetve a hadosztály és a 239. rohamlövegdandár összesen 20 rohamlövegének tűztámogatásával Tát körzetéből megkezdte átkelését a Duna északi partján fekvő Ebed körzetébe, hogy tevékenységével a támadó német csoportosításokat támogassa és megakadályozza, hogy a szovjetek Muzslára támaszkodva egy csökkentett hídfőt megtarthassanak.
Február 18-án estig a német csapatok már 12 km mélyen hatoltak be a szovjetek hídfőjébe. A 2. Ukrán Front parancsnoksága a Garam és Ipoly alsó folyásához akarta felvonultatni a front tartalékait képező 6. gárda-harckocsihadsereget, a 18. gárda-lövészhadtestet és a 4. gárda-lovashadtestet, mert attól tartott, a németek átkelnek a Garamon.
Február 19-ére a hídfő déli szektorában lévő szovjet csapatok helyzete katasztrofálissá vált. A kora reggeli órákban a 357. gyaloghadosztály Staubwasser harccsoportja elfoglalta Bucs és Bátorkeszi községeket, és megtisztította a környéket a szétugrasztott szovjet csapatok maradékaitól. Délután 13 óra körül az 1/I. SS-páncélososztály, élén az 1. századdal – kihasználva a Tiger B nehézharckocsik és a 12. SS-páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának támogatását – betört Párkány északkeleti részébe. Ezzel egy időben a gránátos-zászlóaljakból álló Hupe harccsoportot támogató rohamlövegek is támadásra indultak, és a helység délnyugati körzetébe nyomultak be. Esztergomtól északra a 711. gyaloghadosztály egy rohamcsoportja Párkány irányában támadott, és behatolt a helység belső területére. A német csapatok a párkányi vasútállomáson 43, a helység északnyugati végénél 35 különböző típusú és gyártmányú – nem szovjet – harckocsit zsákmányoltak. A páncélosok nagy része magyar felségjelet viselt. A Párkányért folyó harcok alatt a 2/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj Nána elfoglalására indult, és hamarosan megtisztította azt a szovjet csapatoktól.
Annak ellenére, hogy a bevetett német vadászrepülőgépek hat szovjet repülőgépet lőttek le, és mindent elkövettek a szovjet légierő létszámfölénye közepette a saját csapatok védelme érdekében, a szovjetek e napon gyakorlatilag kivívták a légtér uralmát. A megszerzett légi fölény sem tudta azonban megmenteni a szovjet hídfő déli szektorát, amelyet a szovjet csapatok a 7. gárdahadsereg parancsnokának február 19-én este kiadott visszavonulási parancsa értelmében kiürítettek. A németek a déli szektorból két hadosztály kivonását állapították meg, amelyek nehézfegyverzetük zömének hátrahagyásával, élőerőiket mentve távoztak.
Február 20-án kezdetét vette a német hadosztályok átcsoportosítása. Nemcsak a németek, hanem a szovjet hadvezetés is átcsoportosításokat hajtott végre. Budapest térségéből összesen 3600 gépjárműből álló szovjet menetoszlopok tartottak Balassagyarmat és Ipolyság irányában. Azok a német értékelések, amelyek a beérkező erősítésekből készülő szovjet ellentámadásra következtettek, végül túl pesszimistának bizonyultak.
Február 21-én hajnalban az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály kijelölt harccsoportjai déli és nyugati irányból betörtek a megerődített, aknamezőkkel 168védett Kőhídgyarmatra, majd elérték annak déli felét és a helység központját. A községben a szovjetek harckocsikat, lángszórókat és számos páncéltörő ágyút összpontosítottak a hatásos tűzrendszer kialakítása érdekében. A szívós szovjet védelem megakasztotta a támadást, s a németek védelembe mentek át. Az erős szovjet tüzérségi és aknavetőtűz, valamint a szovjet csatarepülőgépek alacsonytámadásai következtében a németek jelentős veszteséget szenvedtek.
Február 22-én reggeltől a szovjetek megmaradt hídfőjükben igen heves ellenállást tanúsítottak. Az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály Kőhídgyarmatot megtisztító részei felszámolták a szovjet ellenállási fészkeket mind a helységben, mind pedig a Garam nyugati partján. A 46. gyaloghadosztály zöme, megerősítve a Schöneich harccsoporttal, heves harcok után elfoglalta Bibit-pusztát. A 12. SS-páncéloshadosztály előző éjszaka nehézkesen felvonult alakulatai 4 óra 45 perckor északi irányból megindították támadásukat Bart ellen. A délelőtt folyamán a németeknek sikerült Bartot teljesen megtisztítani. Az esti órákban Bibit-puszta irányában harckocsikkal támogatott szovjet ellenlökés indult, amelynek során a szovjetek ismét elfoglalták a pusztát. A Garam nyugati partján még tartott szovjet hídfő ezáltal gyakorlatilag a Kéménd és Bény közötti partszakaszra szűkült le.
Február 23-án a nap a német csapatok ismételt átcsoportosításával telt. A csapatmozdulatokat, illetve az utánpótlást szállító oszlopok mozgását a keleti partról napok óta folyamatosan lőtt szovjet tüzérségi zavarótűz hátráltatta. A Kéménd és Bény közötti megmaradt szovjet hídfő felszámolására a németek éjszakai támadást terveztek.
Február 24-én hajnali 2 órakor rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdődött a megmaradt szovjet hídfő felszámolása. A Dél Hadseregcsoport a német 8. hadseregtől 17 óra 20 perckor kapott jelentést a hídfő teljes felszámolásáról. A németeknek azonban nem sikerült hídfőt létesíteni a Garam keleti partján, ezért a folyó mentén védelembe mentek át.
Német adatok alapján 1945. február 17-től 24-ig a szovjet hadifoglyok száma elérte a 700 főt, a halottaké meghaladta a 4000 főt. Ezt alátámasztják a szovjet források is, amelyek szerint a 7. gárdahadsereg 8800 fős élőerő-veszteséget szenvedett. A németek saját adataik szerint mintegy 90 szovjet harckocsit és önjáró löveget, valamint 334 löveget lőttek ki vagy zsákmányoltak. A hídfő felszámolása közben a német csapatok is igen jelentős veszteségeket szenvedtek. A győzelem ára 6471 német halott, sebesült és eltűnt volt. A harcok során több mint 150 megsérült német páncélos esett ki hosszabb-rövidebb időre a harcokból.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir