Vízrajz
Vízrajz
A térség legnagyobb része a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik. Kivétel csak az Olt, amely egyedül töri át a Kárpátok vonalán húzódó vízválasztót, a többi folyó az Erdélyi-szigethegység völgyeiben nyugat felé hagyja el az Erdélyi-medencét. A Tisza Rahótól akadályozza a hadműveleteket és áradáskor teljesen lehetetlenné teszi a hídverést. Folyásának sebessége Máramarosszigetig 2–3 km/h, onnan az Alföldig fokozatosan lassulva 0,5–1,2 km/h-ra csökken. A Tisza egyetlen áttörése Husztnál van. A márciustól júniusig tartó áradások, elsősorban a belvíz miatt, sokhelyütt vadvizes területeket hagynak maguk után, melyek a sűrű alföldi holtágakkal és lápos vagy füzes területekkel együtt erősen megnehezítik a folyó megközelítését. Átkelésre alkalmas helyek a Tiszán a trianoni határig: gázlók Husztig, amelyek azonban a nagy vízsebesség miatt veszélyesek, vasúti híd Máramarosszigetnél és Hosszúmezőnél, illetve közúti és vasúti híd Királyhágónál. A Tisza a tárgyalt területen nem hajózható.10
10 Somogyi Endre: Magyarország és környező államainak katonai földrajza. 2. kiadás. Jakab M. H. Könyvnyomdai Műintézet, Budapest, 1930. 58–60. o.
A folyó jobb parti mellékfolyói a Kárpátalján a Nagyág, a Latorca és az Ung. A Latorca Munkácstól, az Ung Ungvártól jelentett komoly akadályt. A Tisza bal parti mellékfolyói Husztig a Visó és az Iza, amelyek több helyen gázolhatók ugyan, bár a Visó mélyen bevágott völgye megnehezítette a csapatmozgásokat. A Túr akkoriban jórészt szabályozatlan volt, mocsaras partjaival nehézségeket okozott az átkelni szándékozóknak. A Szamos Déstől számított katonai 34akadálynak, Zsibóig szűk völgyű hegyi folyó. Hídja kevés volt, de decembertől februárig gyakran fedte járható jégpáncél. A Szamos jelentősebb mellékfolyói a Kis-Szamos és a Kraszna. A Sebes-Körös, amely 1940-ben a Körösök közül egyedül eredt Magyarországon, Révtől volt akadály. Nagyváradig gyors folyású, hídja azonban sok volt, jobb parti mellékfolyója, a Berettyó, csak Szalárdtól volt szabályozott. A Maros a történelmi Erdély határán túlig hegyi folyó, de 1940–44 között csak Nyárádtőig, illetve a trianoni határtól folyt magyar területen. Akadályként az oláhtoplica-dédai áttörésben, majd Szászrégentől volt jelentős. Völgye az áttörést leszámítva jól járható, medre Szászrégennél és Radnótfájánál gázolható. A Maros mellékfolyói közül 1940-ben a Kisküküllő Kóródszentmártonig, a Nagyküküllő Székelykeresztúrig folyt magyar területen, addig az áradási időszakot leszámítva mindkettő gázolható volt. Az Olt Illyefalváig tartó szakasza Magyarországhoz tartozott, Bölöntől Köpecig a határt alkotta. Sok gázlója és áthidalása lévén akadályt csak hóolvadáskor jelentett.11
11 Somogyi, 160–169. o.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
