A tordai csata második szakasza: a szovjet–román áttörési kísérlet Torda–Aranyosegerbegy között
A tordai csata második szakasza: a szovjet–román áttörési kísérlet Torda–Aranyosegerbegy között
Szeptember 22-én vége szakadt a viszonylagos csendnek. Tordától nyugatra a Jára és a Hasadát völgyében a 4. román hadsereg két hadosztállyal indított támadást (a Jára mentén a 2. hegyi-, a Hasadátnál a 18. kiképző gyaloghadosztállyal), a 104. szovjet lövészhadtest 206. lövészhadosztálya és a 9. gárda-gépesítetthadtest gépesítettdandárai támogatásával.
A német források szerint a Jára völgyéből nem tudtak északnak kitörni, Ruhaegresnél erőltetett támadásaik összeomlottak, azonban a Hasadát völgyében betörtek a 2. magyar hegyi-pótdandár állásaiba, elfoglalták Magyarpeterdet a Tordai-hasadék északi kijáratánál, behatoltak a Mikes patak völgyébe, s elfoglalták Indalt. A Kessel-zárócsoport parancsnoksága a Hasadát völgyében lefelé északnyugatról a Gerecke-csoportot, a Mikes völgyében lefelé északról a Gradl-csoportot vetette be ellenük. A két harccsoport 12 szov-jet harckocsi kilövésével a betörést elreteszelte, az utóbbi visszafoglalta Indalt is.1115
1115 Mehner XI–58. p.; KTB 7208593. felvétel; Armata Romana 81. p.
Magyarpeterd eleste a Tordai-hasadék feladását is jelentette. A 18-i visszavonuláskor az északnyugati kijáratnál fekvő község még az 1. hegyi-pótdandár kezén maradt. A Köves-bérc (ezt szeli át a hasadék) keleti oldalán a 2. hegyi-pótdandár a dombvállra vonult vissza Szind déli szegélyén, tehát feladta a Tordai-hasadékon átfolyó Hasadát alsó folyását, de hogy az 1. dandár hátába ne juthassanak ki szovjet–román kötelékek, kisebb utóvédet hagyott a hasadék délkeleti bejáratánál. A hasadékon a rendelkezésre álló források szerint szovjet–román alakulatok nem kísérelték meg az átkelést.
A szovjet–román csapatrészek betörése a Mikes patak völgyébe és eljutása Indalig, veszélyes helyzetet teremtett, ugyanis már csak egy hegyvonulat (a Köves-bércet északról lezáró, annak folytatását jelentő 500-600 m-es hegyek) választotta el őket a Turi patak völgyétől, ahol a Tordát Kolozsvárral összekötő főútvonal futott.
Tordától keletre, a város és Aranyosgyéres között a 9. szovjet gárda-gépesítetthadtest 46. gárda-harckocsidandára 30 harckocsival, a 104. lövészhadtest 4. gárda- és 180. lövészhadosztálya és a 20. román kiképző gyaloghadosztály kitört az Aranyostól északra foglalt hídfőből, és 2 km mélyen beékelődött a 25. magyar gyaloghadosztály védelmébe. A betörést a 2. páncéloshadosztály ellenlökése reteszelte el.
188Grolman szerette volna a 23. német páncéloshadosztályt is ellenlökésre indítani, de az üzemanyaghiány ezt aznap még lehetetlenné tette. Több telefonbeszélgetés után elrendelte: ha a szovjet–román erők másnap folytatják támadásukat Torda két oldalán (beiderseits Thorenburg), akkor a hadosztálynak mindenképpen harcba kell lépnie annak feltartóztatására. A bevetés időpontját reggel 7 órában határozta meg, egyetértésben Friessnerrel.1116 A III. német páncéloshadtest belépett a 2. magyar hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe, s parancsot kapott a Kessel-csoport arcvonalszakaszának átvételére.1117
1116 Mehner XI–58. p.; KTB 7208593., 7208600–7208602. felvétel; Armata Romana 81. p.
1117 KTB 7208595. felvétel.
A magyar parancsnokságokat csak részben lepte meg a nagy erejű támadás. Az elmúlt három napban a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint sorra futottak be jelentések szovjet gyorscsapatok átcsoportosításáról, s újabb kötelékek beérkezéséről. Igaz, nem olyan nagy erejű támadásra számítottak, mint ami bekövetkezett, de azt 22-én hajnaltól bármikor várták. Számításukat a támadás várható erejét illetően befolyásolta, hogy a szovjet átcsoportosításokról befutó jelentések szovjet páncélosok kivonásáról is beszámoltak, vagyis érzékelték az 5. szovjet gárda-harckocsihadsereg elvezénylését Torda térségéből. A várható támadásról a 2. hadsereg-parancsnokság I.b. osztályának vezetője, Lovas László vezérkari alezredes 21-én este még írásos felterjesztést is készített a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára. (Ez a „szolgálati út” betartásával csak 24-én reggel érkezett oda.)1118
1118 .../2.hds.I.b.44.IX.21. számú helyzetjelentés (in Ungváry; az első számok leszakadtak a lapról).
Számított a támadásra a 25. hadosztály parancsnoka is, aki annak megelőzésére 21-én este kiadott harcintézkedésében az Aranyos északi partján, Torda és Aranyosegerbegy között tartott szovjet–román hídfő felszámolására adott parancsot. A támadást, amit a 2. páncéloshadosztállyal együttműködve két irányból, kis eltéréssel a 19-ei két csoportosítással szándékozott végrehajtani, 22-én 15 órakor kellett volna megindítani.1119
1119 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 34. melléklet 177. lap).
A szeptember 22-i támadást Malinovszkij még 15-én rendelte el, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy aznap a szovjet–román erők nem teljesítik az 5-i direktívában meghatározott feladatot, Kolozsvár birtokbavételét. A hadseregcsoport főparancsnoka akkor 19-ét jelölte ki a támadásra, de az egyrészt az átcsoportosítások elhúzódása következtében késett három napot, másrészt megzavarta az előkészületeket a 19-i magyar támadás.1120
1120 Minaszjan 175–176. p.
A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint a szovjet támadást bevezető tüzérségi előkészítés 0715-kor kezdődött, a Torda–Aranyosegerbegy sáv teljes szélességében. 0750-kor a szovjet–román tüzérség lőni kezdte a 2. hegyi-pótdandár védőállásait Tordától nyugatra és a 9. póthadosztály vonalait is Aranyosegerbegytől délkeletre a dombvállon. A 2. páncéloshadosztály törzse 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplója szerint 0750-től az előkészítésbe kb. 30 szovjet bombázó és csatarepülőgép is bekapcsolódott.1121
1121 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
0815-kor megindult a támadás az aranyosegerbegyi védőkörlet ellen, amelynek peremvonala ekkor a 429–428–443–422-es magassági pont–Szalonnás-hegy vonalon húzódott. 0910-kor az Aranyosegerbegytől 5 km-re északra lévő Kis-Ördöngős-hegy lábainál települt magyar tüzérségnek állást kellett változtatnia, mivel a szovjet gyalogság erősen megközelítette. Negyedórával később a 2. páncéloshadosztály tartalékát képező Vaska-cso-port a Kis-Ördöngős-hegy–Szakállas-hegy terepszakaszról ellenlökést indított nyugati irányban, a támadó szovjet ékek jobbszárnyába. A Vaskapu-hegy–Kis-Ördöngős-hegy terepszakaszon az ugyancsak tartalék 4. gépkocsizó lövészzászlóalj foglalt reteszállást, a Péterlaka-völgy lezárására. A Péterlaka-völgy tengelyében a 4. szovjet gárda-lövész- és a 20. román kiképző gyaloghadosztály támadott. Fél tízre a támadás kiterjedt a Szent János patak völgyének alsó folyására is. A Szalonnás-hegy–Sósfar-hegy terepszakaszon a 3/II. harckocsizászlóalj foglalt reteszállást annak megakadályozására, nehogy a támadó ékek behatoljanak a Sós-völgybe. Itt a 180. szovjet lövészhadosztály támadott, a 46. gárda-harckocsidandár kb. 30 db T-34 harckocsijával megerősítve.1122
1122 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 53–56. lap (in 25.ho. 58–61. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.; Veress III–30. p.; Armata Romana 81. p.; Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
189Várkonyi Olivér hadnagy, az 52. páncélos légvédelmi gépágyúsosztály ütegparancsnoka szerint a Szalonnás-hegy oldalában nem a 3/II. harckocsizászlóalj, hanem az ő ütege volt reteszállásban 5 Nimród páncélozott önjáró légvédelmi gépágyúval és 1 Toldi-I parancsnoki harckocsival. Várkonyi szerint a támadást nem T-34 harckocsik, hanem Szu-76 rohamlövegek támogatták. Amikor a helyzet válságosra fordult, Várkonyi visszavonulási engedélyt kért. Máthé Jenő alezredes osztályparancsnok válasza rövid és katonás volt: „Kitartani, lőni!” Várkonyi kitartott, amíg volt lőszere, majd saját elhatározásából vonta vissza megmaradt erőit. Harcjárművei közül 1 Nimródot még a védőállásban, a többit annak elhagyásakor kilőtték. Gyalog próbáltak meg visszajutni, ám bekerítésbe kerültek. Szerencséjükre, az orosz gyalogság nem vette észre a kukoricásban megbúvó kis csoportot, amely az éjszaka beálltával ért vissza a saját vonalakba.1123
1123 Várkonyi-levél 4–5. p.
A völgyek lezárása igen fontos volt. A Péterlaka-völgy északnyugat, a Sós-völgy északkelet felé vezette volna a támadókat, találkozó irányban. Ha mindkét völgyben mélyebben teret nyernek, az a Torda és Aranyosegerbegy között védekező csapatok bekerítését vonta volna maga után.
Fél tizenegyre Tordától északkeletre a helyzet válságosra fordult. A szovjet ékek betörtek a Szalonnás-hegy és a Sósfar-hegy közötti völgybe. A 3/II. harckocsizászlóalj reteszállása megrendült. Kiss altábornagy hadtestparancsnok Koppándról ellenlökésre utasította a Sós-völgy irányába a 10. rohamtüzérosztály egy ütegét. Az ellenlökést a 152. sorozatvető osztály két ütegének kellett támogatnia, ütegenként végrehajtott folyamatos előremozgással. A három ütegből álló csoportot alárendelte a 25. gyaloghadosztály parancsnokának, aki az egységes vezetés érdekében azonnal alárendelte azt a 25. hadosztály gyalogsági parancsnokának, Kalkó Gyula vezérkari ezredesnek. Ő vette át ugyanis Böszörményi ezredes 19-ei hősi halála után az ún. Böszörményi-csoport vezetését (a 25. gyalogezredét Kemechey Jenő vezérkari alezredes).
Tizenegyre válságosra fordult a helyzet a 26. gyalogezred védőkörletében is. A szovjet–román ékek a Péterlaka-völgyben elérték a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj Vaskapu-hegy déli lejtőin húzódó reteszállását, az Aranyoson átívelő vasúti hídtól kelet felé támadva pedig Aranyosegerbegy nyugati szegélyét. Délre a két támadó csoportosítás térnyerésének eredményeképpen megszűnt a harcászati összeköttetés a 25. gyalog- és 2. páncéloshadosztály közös védősávjában a jobbszárny (tordai védőkörlet) és a balszárny (aranyosegerbegyi védőkörlet) között. A két magyar hadosztály közös védelmi rendszerét a szovjet–román támadás gyakorlatilag kettévágta. A Vaskapu-hegy alatt a szovjet–román támadás végül azért rekedt meg, mert a 3/I. harckocsizászlóalj Párduc-százada – Tarczay Ervin főhadnagy századparancsnok saját elhatározásából – ellenlökést indított, s két szovjet T-34-est kilőve, szétszórt egy teljes román gyalogzászlóaljat. Igaz, közben kilőtték a parancsnoki Párducot, s Tarczay is megsebesült.1124
1124 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 57. lap (in 25.ho. 62. lap); Hollósy-Kuthy 68. p.; Veress III–30–31. p.; Armata Romana 81. p.; a Párduc-századra vonatkozóan: 1230./3.hk.epk.44.XII.2. felterjesztés (in HL 510/a. doboz); Refl.: Eszes-levelezés 2. p.
Az 1/III. gyalogzászlóalj tartotta Torda keleti szegélyét, ám a 3/II. harckocsizászlóaljat kivetették reteszállásából. A Sósfar-hegy elesett, a szovjet harckocsik 13 órakor behatoltak a Sós-völgybe. 14 órakor kezükbe került a Szalonnás-hegy is. A Tordától északkeletre idáig jutott 46. szovjet gárda-harckocsidandárt mindössze 4 km választotta el a Tordától északnyugatra Szind és Torda között álló 18. román kiképző gyaloghadosztálytól. Ez utóbbit a Szindi patak völgyét a Turi patak völgyétől elválasztó dombhátat tartó német Gradl-csoport még fel tudta tartóztatni. A 25. gyaloghadosztály parancsnoka (közvetlenül, nem a hadtesttörzsön keresztül) ellentámadást kért a 2. páncéloshadosztály parancsnokától, aki jelezte, nincs már bevethető tartaléka. Ebbe a helyzetbe robbant bele Indal elvesztésének híre, ami közvetlen veszéllyé tette a tordai csoportosítás teljes bekerítését.1125
1125 Erdélyi hadműveletek 57–59. lap (in 25.ho. 62–64. lap); Kékkői I–270–273. p.
1200-kor saját Ju-87 Stuka zuhanóbombázók és vadászok támadták a betört szovjet–román 190ékeket: „Első alkalom, hogy alapos rep.támogatást kaptak a csapatok. Jelentések szerint 50 Stuka illetve csatarepülő és 25 vadász volt légterünkben...” , ám az üzemanyag-készletek ekkor már szűkösek voltak, így hamarosan ismét a másik oldal következett. 1300-tól újra a szovjet bombázó és csatarepülőgépek következtek.1126
1126 Refl.: Schuppler-napló szeptember 22-i bejegyzése.
1320-kor Hollósy-Kuthy javaslatot tett Torda feladására, s arra, hogy az onnan felszabaduló 1. gyalogezreddel tisztázzák a helyzetet a Sós-völgyben. Kiss altábornagy továbbította a javaslatot Veress vezérezredesnek. 1350-kor megérkezett a hadseregparancsnok vá-lasza: megtiltott minden további visszavonulást, még a bekerített csapatrészeknek is körvédelmet rendelt el, a kitörés tilalmával. Veress jelezte azt is, hogy a merev kitartást azért rendeli el, mert órákon belül nagy erejű német ellentámadás indul. Bár alakulatot nem nevezett meg, a 23. páncéloshadosztályra célzott.1127
1127 Erdélyi hadműveletek 59. lap (in 25.ho. 64. lap).
Veress 1545-kor feladatot szabott a 23. német páncéloshadosztály számára: másnap kora reggel indítson támadást Kolozsvár térségéből Torda általános irányba, reteszelje el a szovjet áttörést, és Tordától keletre állítsa helyre a védelem folytonosságát. Támadását a 2. magyar páncéloshadosztállyal együttműködve hajtsa végre, és szétbontakozás közben vonjon be minden elérhető és nélkülözhető (erreichbaren und entbehrlichen) magyar és német köteléket. Breithnek meghatározta, hogy a 23. páncéloshadosztály részletes támadási tervét 20 óráig terjessze fel neki. Harcintézkedését Hermann Breith páncélos tábornokon, a III. német páncéloshadtest és Josef von Radowitz vezérőrnagyon, a 23. német páncéloshadosztály parancsnokán kívül megküldte az Armeegruppe Fretter-Pico parancsnokságának, a Honvéd Vezérkar hadműveleti osztályának, a magyar II. hadtest és 2. páncéloshadosztály parancsnokának is.1128 A két német tábornok egyébként már 19-én megtekintette leendő harcba lépési terepszakaszát, s a 2. páncéloshadosztály parancsnokának harcálláspontjáról a magyar gyorscsoportok ellenlökését.1129
1128 2.A.O.K. Nr. 1027./I.a.-44. számú hadseregparancsnoki feladatszabás (in Ungváry).
1129 Refl.: Schuppler-napló szeptember 19-i bejegyzése.
Fél kettőkor a magyar tüzérfigyelők még arról számoltak be, hogy a szovjet tüzérség előremozog Aranyospolyán és Aranyosgyéres területére, s tüzelőállást foglal a házak között. Az osztály- és ütegparancsnokok dilemma elé kerültek, de végül dr. Vajda Károly ezredes tüzércsoport-parancsnok, a 25. gyaloghadosztály helyettes tüzérparancsnoka pa-rancsára tűz alá vették azokat. Fél háromkor viszont Zsedényi vezérőrnagytól már olyan jelentés futott be a II. hadtest törzséhez, hogy a Sós-völgyben a szovjet csapatrészek beássák magukat. A támadás, az elszenvedett nagy veszteségek következtében, kezdett kifulladni. A 2. páncéloshadosztály parancsnokának jelentése szerint a támadó gyalogság századonként kb. 100 főre apadt, és csak a Sós-völgyben 4 harckocsit lőttek ki.1130
1130 Erdélyi hadműveletek 59. lap (in 25.ho. 64. lap).
A szovjet támadás megrekedéséhez hozzájárult az annak jobbszárnyán fentebb leírt ellenlökés, továbbá az, hogy a támadó csoportosítás balszárnyán az 1/I. gyalogzászlóalj a 10. rohamtüzérosztály 2. ütegével megerősítve ellenlökést indított a 394-es magassági pont (Torda keleti szegélyén) területéről északi irányban a Sós-völgy lezárására. Az ellenlökésben részt vevő erők harcértéke elmaradt ugyan a támadókétól, de megzavarta a szovjet parancsnokokat, hogy az ellenlökést délről, a hátukból kapták, s így annak megindulásakor még azt sem tudták biztosan, nem vágták-e el őket a főerőktől.1131
1131 Erdélyi hadműveletek 60. lap (in 25.ho. 65. lap).
Az ellenlökés lefolyását részletesen ismerjük Bozsoki János zászlós leírásából, aki a 10/2. rohamtüzérüteg szakaszparancsnokaként (a tordai védőkörlet parancsnoka mellett visszamaradt ütegparancsnok helyett) a 6 db, 10,5 cm-es löveggel szerelt Zrínyi-II rohamtarack harcát vezette a sósfürdői út lezárására. A bokros terepen magát jól álcázó, az oroszokat meglepő üteg harcképtelenné tett 18 db T-34-est a teknő alakú sósfürdői völgybe leereszkedő szovjet harckocsik közül. A 6 magyar harcjárműből csak 1 kapott találatot – az is a bal lánctalpán. Ezután Bozsoki zászlós a parancsnoki rohamlöveggel (harcolva) átkelt a jobb szomszéd felderítőosztály állásaiba, mivel azokat már a bekerítés fenyegette. 191Szét is szórta az orosz gyalogságot. Erős harci zajt hallott azonban balról és hátulról, ezért gyalogosan visszatért a sósfürdői teknőhöz. Az ott lévő 5 rohamlöveg kezelőszemélyzete hősi halált halt vagy harcképtelenné vált. Bozsoki a 2 mozgásképes rohamlövegre tette a sebesülteket, s a kocsikat (egyesével) ellenséges tűzben maga hozta ki. A további 3 rohamlövegért egy, a 10/1. rohamtüzérüteg 4 Zrínyijével megerősített csoporttal tért vissza, ám addigra az oroszok elözönlötték a völgyet. A csoport ezért ellenlökést hajtott végre, kiverte a szovjet gyalogságot a Sósfürdő területéről, majd visszavontatta a 3 üzemképtelen harcjárművet. Tettével, amelyért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, megakadályozta Torda bekerítését.1132
1132 Ami egy kitüntetés mögött van. Bozsoki János rohamtüzér zászlós visszaemlékezése (Hadak Útján, 1954. április 9–11. p.); Vitézségért 34–37. p.; Refl.: Bozsoki-levél.
Délután a támadó csoportosítás balszárnyán harcoló szovjet–román csapatrészek is megkezdték az elért terepszakaszok megerődítését, a 26. magyar gyalogezred parancsnoka szerint azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy másnap felújítják támadásukat.1133
1133 Erdélyi hadműveletek 60. lap (in 25.ho. 65. lap).
10 órától a 2. hadsereg balszárnyán a 7. román kiképző gyaloghadosztály is támadásba ment át, a 9. magyar tábori póthadosztályt azonban nem tudta kivetni állásaiból. A magyar támpontokat az Aranyostól keletre húzódó meredek dombvállon rendezték be, s azokból tűz alatt lehetett tartani a teljes folyószakaszt. A dombváll ráadásul olyan meredek, hogy hegyi felszerelés nélkül szinte lehetetlen megmászni.1134 Egy nagy erejű szovjet támadás kivetette Marosludastól északra szeptember 15. óta tartott állásaiból az 5. gépkocsizó lövészzászlóaljat. A Mezőörke felé visszavonuló zászlóalj nagyjából a két helységet összekötő képzeletbeli vonal felezésénél tudta ismét megszilárdítani védelmét.1135
1134 Erdélyi hadműveletek 56–57. lap (in 25.ho. 61–62. lap).
1135 Refl.: Dávidházy-napló szeptember 22–27-i bejegyzései.
Este a 25. gyaloghadosztály parancsnoka intézkedett a másnapi tevékenységekre. Éjfél után újabb harcintézkedést bocsátott ki. Ezekben az állások minden áron való tartását határozta meg, hogy biztosíthassa a 23. német páncéloshadosztály szétbontakozását és harcba lépését. Hadosztályát három csoportra osztotta (az addigi kettő helyett). A jobbszárnyon az 1. gyalogezred-parancsnok harccsoportjának Torda városát kellett megtartania, egyidejűleg az 1/I. zászlóaljjal és a 10. rohamtüzérosztály egy részével déli irányból újabb ellenlökést kellett indítania a Sós-völgy megtisztítására. Úgy számolt, hogy ez az ellenlökés és a 23. páncéloshadosztály észak felől meginduló támadása két tűz közé fogja a Sós-völgy területén magukat beásó szovjet kötelékeket.
Középen a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjának a Tilalmas-hegy déli lejtőin és a Karácsony-völgyben összeköttetést kellett teremtenie a Sós-völgy és a Vaskapu-hegy között, vagyis le kellett zárnia a védelmi rendszerbe ütött rést. A 10. rohamtüzérosztály másik felének a 23. páncéloshadosztály támadásához kellett csatlakoznia. A csoport jobb sávhatáraként a Szalonnás-hegy és a Sósfar-hegy közötti völgyben a Szent János patakon átívelő 351-es híd–Sósfürdő (355-ös magassági pont) vonalat jelölte ki, bal sávhatáraként a Vaskapu-hegy csúcsa (443-as magassági pont)–Aranyospolyántól északkeletre az Aranyos menti ridón lévő 367-es magassági pont vonalat.
A balszárnyon a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának meg kellett szilárdítania helyzetét a Vaskapu-hegy–Aranyosegerbegy terepszakaszon, meg kellett akadályoznia, hogy a másnap támadásba lépő 23. német páncéloshadosztályt a Péterlaka-völgy felől oldalba támadhassák, illetve a 26/II. gyalogzászlóaljjal be kellett kapcsolódnia a német támadásba, s dél felé rákanyarítania arcvonalát az Aranyos északi partján húzódó ridóra.
A tüzérséget két csoportra osztotta. A Jáhn-csoportot az 1. és a 25. gyalogezred-pa-rancsnok csoportjának, a Vajda-csoportot a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának tá-mogatására utasította. A gyalogoscsoportokba beosztott műszaki századoknak azonnal zá-rakat kellett telepíteniük a ridón, amint a támadás odáig jutott.1136
1136 Hadosztályparancsnoki intézkedések (in 25.ho. 47., 48. melléklet 178., 179–181. lap).
Szeptember 23-án Tordától nyugatra a szovjet–román csapatok folytatták a támadást. A Jára völgyében Havasasszonyfalvánál nem sikerült északabbra tolniuk az arcvonalat. A 192Hasadát és a Mikes völgyében a német harccsoportok velük egyidejűleg indítottak ellenlökéseket, így ott találkozóharc alakult ki. A Gerecke-csoport visszafoglalta Pusztaszent-királyt, de még aznap ki is szorult onnan. Az Eder-csoport elvesztette az előző nap visszafoglalt Indalt, sőt, az attól a patak mentén 4 km-rel feljebb fekvő Mikes és Komjátszeg között északi irányban a 18. román kiképző gyaloghadosztály tovább törve előre Pusz-taszentmártonnál kijutott a Turi patak völgyébe (Mikes és Komjátszeg csak másnap került a kezükre). A helyzet igen súlyosra fordult, mivel a román seregtest elvágta a Kolozsvár–Torda főutat, kijutott a Gyalui-havasok keleti előhegyei közül a Mezőségbe, Torda hátába került, s fenyegette a 2. hadsereg gyorscsoportjának jobbszárnyát.1137
1137 Mehner XI–61. p.; KTB 7208605. felvétel; Armata Romana 81. p.
A helyzetet az tisztázta, hogy Tordától keletre végre megindult a Breith-csoport támadása. A 23. német páncéloshadosztályhoz csatlakoztak a 2. magyar páncélos- és 25. gyaloghadosztály részei. A két csoportban megindított támadás Torda térségében 1,5 km-t haladt, s elreteszelte az előző napi áttörést. A keleti csoport Aranyosegerbegyig kijutott az Aranyosig, visszavetve a szovjet 9. gárda-gépesítetthadtest és 4. gárda-lövészhadosztály, valamint a 20. román kiképző gyaloghadosztály részeit a folyó jobb (déli) partjára, majd nyugatnak fordult, hogy egyesüljön az elakadt nyugati csoporttal. A két csoport közti sáv-határ Tordától 4 km-re keletre keresztezte az Aranyost.1138
1138 Mehner XI–61. p.; KTB 7208605. felvétel; Armata Romana 81. p.
Este ideiglenesen leállították a 23. páncéloshadosztály támadását, és gyülekeztetését rendelték el Tordától északnyugatra, Tordatúr körzetében. Számítva azonban arra, hogy a szovjet–román csapatok tovább erőltetik majd támadásukat, a német harckocsik kieső páncélelhárító tűzerejének pótlására Grolman utasította a 4. légiflotta vezérkari főnökét, hogy reggelre vezényelje Torda-nyugat térségébe az I/25. légvédelmi tüzérosztályt.1139
1139 KTB 7208612. felvétel.
Éjfél után, már 24-én Grolman ismét kapcsolatba lépett a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnokságával. Áttekintve a helyzetet, a két tábornok megállapította, hogy másnap a 23. páncéloshadosztálynak úgysem volna reális esélye a Tordától keletre a 23-i támadás után is megmaradt kisebb szovjet hídfő felszámolására (Breithnek is ez volt a véleménye: „Die Pz.Gruppe Breith glaubt nicht, dass ein nochmaliger Angriff am morgigen Tag Erfolg haben wird.”). Ennek alapján, a katonapolitikai érveket ismerve, végleg eldöntötték, hogy a német páncélosok másnap nem folytatják támadásukat.1140
1140 KTB 7208612. felvétel.
A magyar források szerint délután a 18. román kiképző gyaloghadosztály részei elfoglalták Szindet, ezzel nyugat felől még közelebb kerültek Tordához.1141 A 23. német páncéloshadosztály támadása reggel 7-kor két csoportban indult meg. A jobbszárnyon a 126. páncélgránátos-ezred indult meg 25 harckocsival, rohamlöveggel és lövészpáncélossal a Kecskés-hegy–Karácsony-völgy terepszakaszról a Sós-völgy irányába, a balszárnyon a 23. páncélosezred 40 harckocsival a Tilalmas-hegy–Bota-hegy alatti vasútvonal terepszakaszról a Vaskapu-hegy irányába. A két csoport között második lépcsőben a 128. páncélgránátos-ezred haladt déli irányban.1142 A németek 0830 és 0840 között lépték át a magyar védelem legkülső peremvonalait.1143
1141 Erdélyi hadműveletek 64. lap (in 25.ho. 69. lap).
1142 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 48. melléklet 179. lap); Erdélyi hadműveletek 65–66. lap (in 25.ho. 70–71. lap).
1143 Refl.: Schuppler-napló szeptember 23-i bejegyzése.
A 23. páncéloshadosztály története a csoportosítást másként adja meg (a harc lefolyását megegyezően). Eszerint is a 126. páncélgránátos-ezred alkotta a jobbszárnyat, de a 23. páncélosezred I. páncélososztályával megerősítve; a balszárnyat a 128. páncélgránátos-ezred, a 23/II. páncélososztállyal megerősítve. A 23/III. páncélososztály képezte a második lépcsőt. Az 51. páncélos-utászzászlóaljat (külön) Tordára küldték, ahol bekapcsolódott a városszéli harcokba. A hadosztály története nem adja meg a támadásban részt vevő harcjárművek számát, de a 25. gyaloghadosztály történetében olvasható számok a német forrásban leírt csoportosítást valószínűsítik. A német hadosztálytörténetből megtudjuk, hogy a 23. páncélosezred a 23-i támadás során 5 harckocsit és 1 rohamlöveget lőtt ki, továbbá megsemmisített 37 páncéltörő ágyút, 4 lövegmozdonyt (tüzérségi vontatót) és 3 193tehergépkocsit. Megjegyzendő, hogy a hadosztálytörténet szerzője, Ernst Rebentisch szá-zados részt vett az ellentámadásban mint a 23. páncélosezred parancsnoka1144
1144 23.Pz.Div. 399–400. p.
Számvéber Norbert kutatásai alapján a 6. német hadsereg-parancsnokság e könyv első kiadása óta előkerült anyagából tudjuk, hogy 22-én este a 23. páncéloshadosztály (csak a bevethető harcjárműveket számítva) 34 db Pz.V Panther, 2 parancsnoki Pz.V, 6 db Pz.IV és 2 parancsnoki Pz.III harckocsival, összesen 16 db StuG.IV és StuG.III rohamlöveggel, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyúval, 3 db Hummel (15 cm-es) és 4 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveggel, valamint 20 db PaK40 (7,5 cm-es) gépvontatású páncéltörő ágyúval rendelkezett. Ebből a 36 db Pz.V harckocsi a 23/II., a 6 db Pz.IV harckocsi és a 16 db rohamlöveg a 23/I. páncélososztály kötelékébe tartozott. A 6. hadsereg anyaga a német hadosztálytörténetben megadott csoportosítást erősíti meg.1145
1145 Számvéber 158. p.
A szovjet–román parancsnokságokat meglephette a német támadás, csak későn tettek ellenintézkedéseket. 910-kor vették tüzérségi tűz alá az előretörő kötelékeket, az első ellenlökést 0955-kor indították meg a Sósfürdő körzetében. Légierejüket 1040-től vetették be a németek lefékezésére. 10 órára a nyugati támadó csoportosítás kijutott a sósfürdői erdő területére, s megsemmisített két szovjet ún. páncéltörő körletet. 1125-re a keleti csoport a Vaskapu-hegy déli lejtőiről lejutott az Aranyos öntéssíkságára. 1135-kor Hollósy-Kuthy utasította a 25. gyalogezred-parancsnok csoportját, hogy előző napi harcintézkedése szerint csatlakozzon a német harckocsikhoz. 1150-re a támadás Torda és Aranyosegerbegy között teljes szélességben kijutott az Aranyost északról szegélyező ridóra. Közben a 126. páncélgránátos-ezred elvesztette élőerejének 45%-át, a 128. páncélgránátos-ezred 25%-át. Egyedül a Sósfar-hegyen maradt hátra egy szovjet harccsoport, bekerítésben.1146
1146 Tordai csata 4–5. lap (in 25.ho. 4–5. lap); Erdélyi hadműveletek 61–62. lap (in 25.ho. 66–67. lap); 23.Pz.Div. 400. p.; Számvéber 159–160. p.
A Torda védelmének egyik kulcspontját képező 429-es magaslat, amely északkelet felől zárta le a Sós-völgyet, de arról be lehetett lőni a sósfürdői teknővölgybe keletről és északkeletről bevezető utakat is, nem került azonnal vissza. Előző nap foglalta el azt az orosz gyalogság a 25/I. gyalogzászlóaljtól, s a 23-i ellentámadáskor a német páncélozott harcjárművek – meredek oldalai miatt – csak elhaladtak mellette. A 25/I. gyalogzászlóalj 23-án a zászlóaljparancsnok személyes vezérletével kétszer is visszafoglalta a magaslatot, amelyet ezt követően Torda kiürítéséig kézben tudott tartani.1147
1147 Vitézségért 40. p.
A támadáshoz csatlakozott a magyar 3/II. harckocsizászlóalj. Sághy Alajos alezredes zászlóaljparancsnok összesen 7 bevethető Turán-40 harckocsit tudott kiállítani, s azokat az 5. harckocsiszázadba vonta össze. A század kijutott a ridóig, ahol a parancsnoki harckocsit találat érte, s Bodnár Béla főhadnagy századparancsnok megsebesült.1148
1148 Refl.: Bodnár-levél.
A 23. német páncéloshadosztály a ridót elérve, a leállította támadását. A ridót átlépve, egyrészt kitette volna harcjárműveit az Aranyostól délre települt szovjet tüzérség közvetlen irányzású tüzének, másrészt nem is volt parancsa a folyón való átkelésre, csak a védelem helyreállítására, amit a ridóra való felzárkózással teljesített.
A szovjet–román hídfő jelentősen leszűkült ugyan, de megmaradt az Aranyos északi partján. Az elért vonal kis eltéréssel megegyezett a 19-i magyar támadás nyomán kialakult vonallal. A folyóparton, illetve a Sósfar-hegyen való szovjet–román kitartásban szerepet játszott a 1307-kor lehallgatott szovjet rádióparancs, amely elrendelte a hátráló katonák felkoncolását.1149 1545-kor Tordától keletre a 180. lövész-, Aranyosegerbegytől nyugatra a 4. gárda-lövészhadosztály egyidejűleg ellenlökést indított, ami eredménytelen maradt.1150
1149 Erdélyi hadműveletek 62. lap (in 25.ho. 67. lap); 23.Pz.Div. 400. p.
1150 Erdélyi hadműveletek 63. lap (in 25.ho. 68. lap); 23.Pz.Div. 400. p.
Veress szeptember 24-én írott összefoglalójában minderről úgy emlékezik meg, hogy az ellentámadás, beleértve az abban részt vett magyar csapatok tevékenységét is, mintegy 70-80%-ban eredményes volt, mivel a (korábban) betört ellenséget tömegesen semmisítette meg, és a (korábban) elveszett védelmi állásokat majdnem teljesen újra saját kézbe vette: „...Diesem Angriffe schlossen sich die dort stehenden ungarischen Truppen mit 194groszem [sic!] Erfolge an. Dieser Gegenangriff hatte einen 70-80%-igen Erfolg, indem er die Masse des eingedrungenen Feindes (...) vernichtete und die verloren gegangene Verteidigungsstellungen fast ganz in unsere Hand brachte.”1151
1151 A 2. magyar hadsereg parancsnokának 2.A.O.K. Nr. 1127/I.a.-44. számú jelentése a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnoksága számára (in Gosztonyi-archívum).
A 6. német hadsereg-parancsnokság napijelentése szerint a szovjet–román csapatok Torda térségében aznap összesen 30 páncélozott harcjárművet vesztettek. Ebből a 23. német páncéloshadosztály – mint láttuk – 5 harckocsit és 1 önjáró löveget lőtt ki, 24 kilövést Számvéber Norbert Tordától nyugatra, az ott védő 1. magyar gyalogezrednek és a 662. német páncélvadászosztálynak tulajdonít. A 6. hadsereg iratanyaga alapján 25 db 7,5 cm-es magyar és 19 db 8,8 cm-es német páncéltörő ágyút ad meg e két egység állományában. A történteket azzal magyarázza, hogy a szovjet parancsnokok féltették páncélozott harcjárműveiket a német páncélostámadástól, ezért azokat Tordától nyugatra csoportosították át. A magunk részéről ezt azzal egészítjük ki, hogy a várostól nyugatra (és délre, hiszen az Aranyos déli partján a magyar hídfő csak 30-án esett el) egyébként is harcoltak szovjet gépesített és harckocsizó alegységek, azokat nem kellett átcsoportosítani.1152
1152 Számvéber 159–160. p.
23-án este, miután tudomására jutott a 23. német páncéloshadosztály kivonása, a 25. gyaloghadosztály parancsnoka harcintézkedést adott ki a következő napi harcokra. Ennek kidolgozása közben többször kapcsolatba lépett a II. hadtest és a 2. páncéloshadosztály parancsnokával. Előbbitől kérte, hogy szükség esetén feladhassa a tordai hídfőt. Kiss altábornagy ehhez megadta hozzájárulását, azonban a Torda–Aranyosegerbegy közötti állások megtartásához ragaszkodott.
Hollósy-Kuthy visszaállította a hadosztály kettős csoportosítását. A védelemben nem számított a 2. páncéloshadosztályra, azt hátsóbb terepszakaszokra rendelte kivonni, tartalék gyanánt. Kivételt képezett a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj és a 6. gépkocsizó tüzérosztály, ami átkerült a 25. gyaloghadosztály alárendeltségébe. A 2. páncéloshadosztály részeivel olyan értelemben rendelkezett, ahogyan Zsedényivel folytatott megbeszélései során a részletek kialakultak.1153 A 10. rohamtüzérosztályt és a 126/II. német páncélgránátos-zászlóaljat (akkor még úgy hitte, hátramarad) beosztotta a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjába, a 152/1. sorozatvető üteget az azt támogató Jáhn-tüzércsoportba, a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat és az 52. német utászszázadot a 26. gyalogezred-parancsnok csoportjába. A tordai hídfőben lévő 1. gyalogezredet a 25. gyalogezred parancsnokának ren-delte alá. A 26. gyalogezred-parancsnok csoportjának bal sávhatárát kiterjesztette dél felé, s a 26/I. gyalogzászlóaljat (helyén hagyásával) visszaléptette a 9. póthadosztály alárendeltségéből. Középen a 25. gyalogezred-parancsnok csoportjának támogatására a 6. gépkocsizó tüzérosztályból és a IX/1. gépkocsizó tüzérütegből megalakította a Rónay-tü-zércsoportot. A két tüzércsoportot Jáhn Miklós alezredes és Rónay István őrnagy, a 25. és a 26. tábori tüzérosztály parancsnoka vezette. Egyidejűleg javaslatot tett a II. hadtest parancsnokságán keresztül a 2. hadsereg parancsnokságának, hogy a 25. gyaloghadosztály védősávjának leszűkítésével a Kessel-csoport vegye át a tordai hídfő védelmét.1154
1153 Erdélyi hadműveletek 64–66. lap (in 25.ho. 69–71. lap); hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 53. melléklet 183–184. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 24-i bejegyzése.
1154 Erdélyi hadműveletek 64–66. lap (in 25.ho. 69–71. lap); hadosztályparancsnoki javaslat (in 25.ho. 51. melléklet 182. lap); hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 53. melléklet 183–184. lap); 23.Pz.Div. 402. p.
Az elszenvedett veszteségek pótlására (csak 22-én több mint 1000 fő) a 9. honvéd kerület mozgósítási osztálya 1800 főt, továbbá 2000 főre való gyalogsági fegyverzetet és felszerelést adott át a 25. gyaloghadosztálynak. A Szamosújváron átvett menetszázadokat azonban jobbára még kiképzetlen személyi állomány alkotta.1155
1155 Tordai csata 4. lap (in 25.ho. 4. lap); Erdélyi hadműveletek 61–62. lap (in 25.ho. 66–67. lap).
23-án, a tordai csata két legfeszítettebb napja után a Honvéd Vezérkar 6. osztálya kiadta az MTI számára a 33. számú hadijelentést: „IX.22-én újból megindult az orosz támadás Kolozsvár irányában. A támadásokat felfogtuk, az ellentámadások folyamatban vannak.” Figyelemre méltó, hogy románokról a közlemény nem tesz említést, jóllehet láttuk, hogy 2 román hadosztály is aktív részese volt a támadásnak (Aranyosegerbegynél a 20., Tordától nyugatra a 18. román kiképző gyaloghadosztály).1156
1156 Hadijelentések 688/b. lap.
195Veress másnap, 24-én összefoglaló jelentést írt a Fretter-Pico-seregcsoport parancsnokságának, s szinte lelkendezve vonta le a következtetést, hogy megítélése szerint a 23-i ellentámadás eredménye nyomán lehetőség nyílt az eredeti terv megvalósítására: a Torda térségében álló szovjet–román erők szétverésével előretörni a Maros völgyében, az attól nyugatra harcolók összeköttetését elvágni, majd a nyugatra álló saját erőkkel együtt azokat megsemmisíteni, s ezzel döntő fordulatot elérni az egész keleti hadszíntéren: „Nach (...) Ermessen wird es so möglich sein unseren ursprünglichen Plan zu verwirklichen: den hier stehenden Feind zu schlagen, hernach in das Maros-Tal vorzustoszen [sic!], damit wir die nach Westen veschobenen russ. Kraefte von ihren rückwaertigen Ver-bindung abschneiden, bezw. dass wir sie im Zusammenwirken mit den westeaerts kaempf-enden deutschen und ungarischen Kraeften schlagen. Das wird auch für die ganze oest-liche Front eine entscheidende Wendung bringen.” Veress még a támadás fő vonalait is felvázolja. Jelentésének további részében nagyobb mennyiségű fegyverzetet és utánpótlást kér hadserege számára, valóban nagy veszteségeire hivatkozva.1157
1157 A 2. hadseregparancsnok 2.A.O.K. Nr. 1127/I.a.-44. számú jelentése (in Gosztonyi-archívum).
Veress következtetése igen érdekes, ám – nem csupán enyhén – túlzónak minősíthető. A jól képzett, az erőviszonyokat ismerő és csapatait eredményesen vezető tábornok nem tévedhetett ekkorát. Fogalmazása talán annak tudható be, hogy nagyobb erőt akart belelátni a német páncélosok lendületébe, mint amekkorával azok valójában rendelkeztek. Tudta, tudnia kellett, hogy a Kárpátok gerincvonalára való kijutás szeptember utolsó dekádjában már nem lehetséges, ehhez a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport erői nem elegendőek. De szeretett volna bízni benne, s talán egyetlen pillanatra el is hitette magával, hogy nem veszett még el minden remény. Elhitette magával, s szeretett volna másokat is meggyőzni hitéről, hátha a remény és a hit még csodát tehet. Legbelül érezhette, hogy hite hiú remény csupán, ám szeretett volna lelket önteni másokba is. Esetleg értesülhetett már a német hadvezetés elképzeléseiről, amelynek nyomán később valóban megterveztek egy nagyobb volumenű ellentámadást – láttuk ezt a Cigánybáró-terv kapcsán. S lelkes soraival talán, a szeptember 23-án a szovjet–román csapatoknak okozott érezhető meglepetés okán, megkísérelte rábírni elöljáróit az offenzív fellépés előbbre hozatalára. Nem rajta, hanem az objektív körülményeken múlott, hogy ez már nem következhetett be, s mind Erdély, mind Magyarország elveszett...
Szeptember 24-én Tordától nyugatra a hegyek közti völgyekben a szovjet 9. gárda-gépesítetthadtest egy-egy gépesítettdandárával támogatott egy szovjet lövész- és egy román gyaloghadosztály, illetve a támogatást nélkülöző balszárny román gyaloghadosztály tovább tört előre. A három gépesítettdandárból egy tartalékban maradt.
A balszárnyon a 2. román hegyihadosztály a Jára völgyében elfoglalta Magyarlétát és Felsőfülét. Arcvonalának 2-3 km-es előrevitelével nem ért el hadműveleti jelentőségű eredményt. A középre került 206. szovjet lövészhadosztály, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a német zárócsoportokat előzőleg a Mikes völgyébe csoportosították át, a Hasadát völgyében elérte a patak forrásvidékét, s onnan északnak fordulva birtokba vette Szelicsét. Ez Pusztaszentkirálytól 10 km-es előretörést jelentett, de sokkal súlyosabb volt ennél, hogy átkerült a Gyalui-havasok előhegyeinek vízválasztóján annak északi oldalára, s lefelé haladva már csak 10 km választotta el Kolozsvártól. A 18. román kiképző gyaloghadosztály kiszélesítette előző napi betörését, elfoglalta a Mikes völgyében Mi-kest, s a Turi patakéban Komjátszeget. A Kolozsvár–Torda főút mentén két irányból, Tor-datúrról és Bányabükkről ellenlökés indult a Turi-völgy megtisztítására. Ezekbe be kellett vonni a 23. német páncéloshadosztály aznap már kivonásra tervezett részeit.1158
1158 KTB 7208614., 7208623. felvétel; Mehner XI–64. p.; 23.Pz.Div. 401–402. p.
Az ellenlökést Koppe őrnagy, a 23. páncélos-felderítőosztály parancsnoka vezette, s abba a 6. német hadsereg-parancsnokság iratai szerint az ő osztályán túl beosztották a 19623/I. páncélososztályt, 128/II. páncélgránátos-zászlóaljat és egy szakaszt az 51. páncélos-utászzászlóaljból. A hadosztály története a fenti helyett a 23/II. páncélososztályt és a 126/II. páncélgránátos-zászlóaljat adja meg, s nem említi az utászszakaszt. Számvéber Norbert saját kutatásai alapján valószínűsíti, hogy az ellenlökésben a 23. páncélosezred egésze vett részt (az I/4. páncélosszázad kivételével), illetve a 128/II. páncélgránátos-zászlóalj. A csoportot a 128. páncélos-tüzérezred támogatta. A hadosztály ekkor összesen 50 bevethető páncélozott harcjárművel bírt, amelyből 20 db Pz.V Panther, 1 parancsnoki Pz.V, 4 db Pz.IV, 2 parancsnoki és 1 tüzérségi megfigyelő Pz.III harckocsi volt, együttesen 9 db StuG.IV és StuG.III rohamlöveg, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyú, 2 db Hummel (15 cm-es) és 7 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveg. Az ellenlökést 1630-kor Pusztacsán-dél körzetéből indították meg Tordatúr–Szind irányába. 1830-ra visszafoglalták Tordatúrt, s a 627-es magaslat visszavételével estére helyreállították az arcvonalat. E kulcsfontosságú magaslatot a szovjet–román csapatok az éjszaka két, 25-én hajnalban még egy alkalommal megkísérelték újból elfoglalni, ám rohamaikat a 128/II. páncélgránátos-zászlóalj 3 harckocsi kilövésével visszaverte. E harcok közben, még 24-én a 126. páncélgránátos-ezred átfésülte a 23-án visszanyert területeken lévő erdőket.1159
1159 Számvéber 160–161. p.
24-én Tordától keletre az előző nap fel nem számolt szovjet hídfőből kisebb szovjet támadás indult, amit a 25. gyaloghadosztály elhárított. A hídfő felszámolására indított el-lenlökések aznap sem vezettek eredményre.1160
1160 KTB 7208614., 7208623. felvétel; Mehner XI–64. p.; 23.Pz.Div. 401–402. p.
A Kessel-csoport és a II. hadtest közötti sávhatárt módosították. Ez azzal függött össze, hogy a Breith-csoport parancsnokságától annak tervezett kivonása miatt a Kessel-csoport parancsnoksága két nap után visszavette a 2. hadsereg sávjának nyugati felén a hadműveleti irányítást. A sávhatárt Kolozs (a II. hadtestnek bezárva)–templom Tordától keletre 4 km-re (kizárva) vonalában jelölték ki.1161 Megjegyzendő, hogy a német forrásban II. tartalékhadtest szerepel, de ez nyilvánvaló tévedés, az a 3. magyar hadsereg kötelékében harcolt, messze nyugatra a Kessel-csoporttól. Veress elfogadta Hollósy-Kuthy előző esti javaslatát, s a tordai hídfőt a II. hadtesttől átadta a Kessel-csoportnak. A 25. gyaloghadosztály védősávjának szélessége ezzel 25 km-ről 21 km-re csökkent. Ez azonban nem eredményezte a hadosztály arcvonalsűrűségének növekedését, ugyanis a Kessel-csoport az ott állásban lévő 1. gyalogezreddel együtt vette át Torda védelmét. Hollósy-Kuthy az elkövetkező napokban többször sürgette is, hogy az ezredet kapja vissza.1162
1161 KTB 7208616. felvétel.
1162 Hollósy-Kuthy 69. p.; Erdélyi hadműveletek 77. lap (in 25.ho. 81/b. lap).
E napon végleg eldőlt, hogy a 23. német páncéloshadosztályt (a 126/II. páncélgránátos-zászlóalj kivételével) kivonják Torda térségéből. A hadosztály a kivonást a fenti harcok miatt 25-én hajtotta végre Ajtony–Pusztaszentmárton irányába. A kivonáskor a hadosztály (csak a bevethető harcjárműveket számítva) 17 db Pz.V Panther, 1 parancsnoki Pz.V, 4 db Pz.IV és 2 parancsnoki Pz.III harckocsival, összesen db 9 StuG.IV és StuG.III rohamlöveggel, 4 db Marder (7,5 cm-es) önjáró páncéltörő ágyúval, 2 db Hummel (15 cm-es), 6 db Wespe (10,5 cm-es) önjáró löveggel és 18 db PaK40 (7,5 cm-es) gépvontatású páncéltörő ágyúval rendelkezett.1163 A két magyar hadosztály közös védősávjában mindössze a 3. magyar harckocsiezred 17 harckocsija (2 db Pz.V Panther, 6 db Pz.IV, 9 db Turán-40) maradt, amiket a Nagy-Ördöngős-hegy területén gyülekeztettek.1164
1163 KTB 7208614. felvétel; 23.Pz.Div. 402. p.; Számvéber 161. p.
1164 Erdélyi hadműveletek 70. lap (in 25.ho. 75. lap).
A német napijelentésben említett szovjet támadás este 8-kor következett be. Ereje alapján a 25. hadosztály vezérkari főnöke azt csak harcfelderítésnek minősítette.1165
1165 Erdélyi hadműveletek 72. lap (in 25.ho. 77. lap).
Veress könyvében 24-ére teszi a 23. német páncéloshadosztály támadását. Ez a német, magyar, román levéltári források, illetve a szovjet könyvészeti anyag ismeretében tévedésnek minősíthető.1166
1166 Veress III–31. p.
Szeptember 25-én a német napijelentések szerint Bánffyhunyad körzetében, ahol eddig csendes volt a határ, a románok három helyen (Székelyjó, Nagykalota, Magyargyerő-monostor) 197is harcfelderítést kezdtek, s megszálltak határ menti, már magyar oldalon lévő magaslatokat.1167 A térségben a határt a 60. magyar határvadászcsoport biztosította, kívül (nyugatra) a 2. hadsereg sávjától. Román oldalon az 1. román hadsereg kötelékébe tartozó Bihor-csoport 2. határőrezrede, 22. hegyivadász-zászlóalja és a Somes-ezred területi (fix regional) zászlóalja állomásozott.1168
1167 KTB 7208625–7208626. felvétel; Mehner XI–67. p.; 23.Pz.Div. 402. p.
1168 Veress III–5., 8. vázlat; Armata Romana 82., 84. p.
A 2. magyar hadsereg sávjának jobbszárnyán a német források szerint tovább folytatódott a szovjet–román csapatok térnyerése. Az 1. magyar hegyi-pótdandár arcvonalszakaszán a 2. román hegyihadosztály elfoglalta Hasadátot. A hadsereg centrumában viszont a 23. német páncéloshadosztály előző nap indított ellenlökésével, valamint 25-én a 76. német gyaloghadosztály egy ezredének bekapcsolódásával sikerült megtisztítani a Turi patak völgyét. A német harccsoport visszafoglalta Komjátszeget. A Tordától keletre lévő hídfőből ezen a napon a szovjet–román csapatok sikertelenül próbálkoztak kitörni.1169
1169 KTB 7208626., 7208628. felvétel.
A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint a nap aránylag nyugodtan telt. Csak néhány kis erejű szovjet támadást jelentettek a Szent János patak és a Péterlaka-völgyben futó vasútvonal között. Egyik sem eredményezett betörést.1170
1170 Tordai csata 5. lap (in 25.ho. 5. lap); Erdélyi hadműveletek 73–74. lap (in 25.ho. 78–79. lap).
Ezen a napon a 13-án az arcvonalból kivont 7. tábori póthadosztályt a 2. hadsereg parancsnoka a Gyalui-havasok előhegyei közé vezényelte, a 2. hegyi-pótdandár megerősítésére. A seregtest harcértéke azonban a közel kéthetes feltöltés és pihentetés után sem haladta meg négy, teljesen feltöltött zászlóalj elvi harcértékét. A 7. póthadosztály előrevonásában szerepet játszott két német harccsoport másnapi kivonása a Kessel-csoport arcvonalszakaszáról (lásd lent), amiről Veress 25-én már tudhatott.1171
1171 A 2. magyar hadsereg parancsnoksága mellett működő német összekötő törzs főnökének helyzetértékelése, száma 108/44.g.Kdos. (in Ungváry).
Szeptember 25-én a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság új direktívát adott ki a 2., a 3. és a 4. Ukrán Hadseregcsoportnak. Miután ez már a magyarországi hadműveletek október 6-án kezdődött új szakaszába vezet át, teljes ismertetésétől eltekintünk. A főcsapást a Délkelet-Alföldre helyezte, s a főcsapást mérő csoportosítás állományába beosztotta a 6. gárda-harckocsihadsereget. Ez a 2. magyar hadsereg számára a szovjet nyomás enyhülését eredményezte. Tekintettel azonban arra, hogy Kolozsvár elfoglalása (és a továbbtámadás Szatmárnémeti irányába) továbbra is a hadműveleti célok között szerepelt, Malinovszkij nem hagyta gyorscsoport nélkül a Torda térségében harcoló 27. szovjet és 4. román hadsereget. A 2. lovas-gépesített csoport 5. gárda- (kozák) lovashadteste kapott utasítást a két (lényegében gyalogos) hadsereg támogatására. A Gorskov-csoport másik seregtestét, a 23. harckocsihadtestet néhány napig ugyancsak Torda térségében alkalmazták. A 6. gárda-harckocsihadsereg átcsoportosítása Arad alá szeptember 29–30-ára befejeződött.1172
1172 Zaharov 199., 202. p.; Minaszjan 179–181., 268–275. p.
A tordai csata harmadik szakaszára a hadműveletek súlya fokozatosan a Gyalui-ha-vasok keleti előhegyei közé tolódott el, s ez összefüggött a fenti váltással. A távozó harckocsizók helyett beérkező lovasok számára ugyanis az erdős-hegyes, párhuzamos patakvölgyekkel átszeldelt terep alkalmasabb volt a támadó tevékenységre, mint az Aranyos öntésterülete (síkvidéke) vagy a Mezőség csak részben fedett dombvidéke.
Szeptember 26-án a német források szerint az 1. hegyi-pótdandár a Hasadáttól északra húzódó magaslatokon megszilárdította állásait. A Turi patak völgyében viszont a 23. páncéloshadosztály kivonásával Komjátszeg ismét elveszett. A Tordától keletre lévő hídfőből indított ezrederejű szovjet támadás további 1 km mélységben teret nyert északkelet felé. Aranyosegerbegynél egy szovjet zászlóalj támadása sikertelen maradt.1173
1173 KTB 7208637–7208638. felvétel; Mehner XI–70. p.
Friessner intézkedett a Gruppe Gradl és a Gruppe Eder kivonásáról a Kessel-csoport kötelékéből, tehát a 2. hadsereg jobbszárnyáról. A két harccsoportot a 8. német hadsereghez irányították, a Szászrégennel szembeni arcvonal megerősítésére.1174
1174 KTB 7208641., 7208647. felvétel.
A magyar források is beszámolnak a szovjet támadásokról. A Péterlaka-völgy térségében indított támadás sikertelen maradt. Hollósy-Kuthy ellenlökésre utasította a 6. gépkocsizó 198lövész- és a 2. páncélos-utászzászlóalj részeit. A harccsoportot Esze Jenő százados, a 2. páncélos-utászzászlóalj parancsnoka vezette. Naplójából ismerjük az ellenlökés lefolyását, amelybe a 3. harckocsiezred 9 db Turán-40 és 2 db Pz.V Panther harckocsija, valamint a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj egy része is bekapcsolódott. (A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója csak a 6. gépkocsizó lövészzászlóaljat nevezi meg.) 1175
1175 Erdélyi hadműveletek 76–77. lap (in 25.ho. 81–81/b. lap); Esze 46–48. p.
Erre a napra Zsedényi vezérőrnagy, a 2. páncéloshadosztály parancsnoka külön harcintézkedést adott ki, Hollósy-Kuthy vezérőrnagy, a 25. gyaloghadosztály parancsnoka ennek alapján rendelkezhetett a páncéloshadosztály csapattesteivel. A 045-kor kiadott intézkedés felsorolja az ellenlökésbe beosztott csapatrészeket, s 0630-ra rendeli el számukra a készenlét idejét: a 4. gépkocsizó lövészzászlóalj nehézfegyverrel bíró részei, a 2. páncélos-utászzászlóalj három szakasza, a 3/I. és II. harckocsizászlóalj bevethető harckocsijai, a 3. harckocsiezred árkászszázada, „...valamennyi a pc.u.zlj.pk.pság-a alatt...”. Hollósy-Kuthy ehhez még hozzárendelte a 25. gyaloghadosztály rohamszakaszát. Az intézkedésben külön pontot képez, hogy: „Az esetleges ellentád. elrendelését és annak időpontját a 25.gy.hop. igényli.” A harckocsik részvételét, illetve hogy azok saját támadásuk közben 15 óra körül visszavertek egy Sztálin-orgonákkal támogatott szovjet ellenlökést, megerősíti a 2. páncéloshadosztály 2. (hadműveleti) segédtisztjének naplója.1176
1176 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 2476./2.pc.ho.I.a.44.IX.26. számú hadosztályparancsnoki harcintézkedés (in Esze Jenő archívuma, a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban); Refl.: Schuppler-napló szeptember 26-i bejegyzése.
Esze Jenő százados igen részletes harctudósítása szerint Esze reggel alakította meg a harccsoportot, s a ködös-esős idő fedezete alatt foglaltatta el a támadó csoportosítást. 10 óra körül az eső elállt, majd lassan a köd is felszállt. A 422-es magaslaton foglalt figyelőpontjából 1330-kor észlelte, hogy a ridótól északra lévő kukoricás takarásában egy zászlóaljnyi szovjet gyalogság támadásra indul. A tapasztaltakat jelentette Balsay László ezredesnek, a 3. harckocsiezred parancsnokának, aki intézkedett, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell indítani az ellenlökést. Azt 16 órakor a 348-as magaslatról lerohanó harckocsik kezdték meg, s azokhoz saját állásaiból kiugrálva csatlakozott a gyalogság. A meglepett szovjet gyalogság szétszóródott, a visszafelé belerohant a magyar tüzérség mögéjük lőtt zárótüzébe. 18 órára a magyar csapatok megközelítették a ridót, ám ekkor Balsay ezredes a beálló szürkület miatt leállította azokat.1177
1177 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 3. számú 2. páncélos-utászzászlóalj-parancsnoki harctudósítás (in Esze Jenő archívuma, a dokumentumot a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban).
A szovjet–román csapatokat váratlanul érő ellenlökés eredményesebb volt, mint azt a két hadosztályparancsnok elképzelte és elrendelte. A 2. páncéloshadosztály parancsnoka, Zsedényi vezérőrnagy külön dicsérő parancsot olvasatott fel minden részt vett katona előtt: „A ho. tart. által végrehajtott ellentád. nemcsak a főellenállási vonalat foglalta vissza, hanem az elg-be begázolva, azt egészen a peremvonalig visszadobta. (...) azt látom, hogy a ho. minden fegyver- és csapatnemét, ugyanaz a küzdőszellem hatja át és a ho. minden tagja, akar és tud harcolni. (...) az ellentád-ban résztvevő csapatoknak, azok pk-ainak és minden katonájuknak, valamint a tád-hoz csatlakozó 6.gk.löv.zlj. csapatainak (...) elismerésemet és dícséretemet fejezem ki. v. Zsedényi vőrgy. sk. hop.”1178
1178 Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 2483./2.pc.ho.I.a.44.IX.26. számú hadosztályparancsnoki dícsérő parancs (in Esze Jenő archívuma, a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban).
Miközben folyt a német csapatok kivonása a 2. hadsereg sávjából, a Honvéd Vezérkar 6. osztálya 26-án az MTI számára kiadott 34. számú hadijelentésében a tordai csata már lezárult szakaszával foglalkozott: „Kolozsvártól D-re (...) hősiesen harcoló 2. hadseregünk, német páncélos erőkkel szoros együttműködésben a három napja nagy túlerővel támadó ellenséget elkeseredett harcban visszavetette (...) átmeneti betöréseit, Torda szilárd tartása mellett, kemény ellentámadásokkal megtisztította.”1179
1179 Hadijelentések 690/b. lap.
Szeptember 27-én a német napijelentések a 2. magyar hadsereg sávjában nem számolnak be számottevő harctevékenységről. Az 1. magyar hegyi-pótdandár gyenge támadást hárított el Hasadátnál a 2. román hegyihadosztály részéről. Aranyosegerbegytől északkeletre a 7. román kiképző gyaloghadosztály 1,5 km szélességben és 1 km mélységben beékelődött a 25. magyar gyaloghadosztály védelmébe.1180
1180 KTB 7208616. felvétel; Mehner XI–73. p.
199A nap a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója szerint is általában nyugodtan telt. Egyetlen lényeges esemény történt. A 7. román kiképző gyaloghadosztály a 25. gyalog- és a 9. tábori póthadosztály csatlakozásánál 17 óra körül ott indított támadást, ahol azt senki sem várta. Egy zászlóaljjal az Akasztófa-heggyel szemben kora délelőtt átkelt az Aranyoson, egy százada megmászta a meredek dombvállat, és a hegytől délre a 400-as magassági pontnál, s Mezőörkétől 2 km-re nyugatra a 26. gyalogezred balszárnyán betört a védelembe. A két hadosztály csatlakozásánál semmilyen tartalék nem volt, emiatt a románok délutánra kiszélesítették a dombvállon foglalt „hídfőjüket” Gerendkeresztúr felé a 487-es magassági pontig. Az így 5 km szélességet elért terepszakaszról előretapogatódzva elérték Mezőörke déli szélét, 2 km mélyen betörve a magyar főellenállási vonal mögé. A 26. gyalogezred parancsnoka segítséget kért. A 25. gyaloghadosztály vezérkari főnöke ellenlökésre utasította a 25. felderítőosztályt, beosztva az 59. utászzászlóalj egy századát és a 26. gyalogezred huszárszakaszát. A sötétedéskor indult ellenlökés 19 órára visszaszorította a románokat a dombváll nagy részéről, helyreállítva a főellenállási vonalat. A reteszállás balszárnyán azonban a 9. tábori póthadosztály szintén ellenlökést indított részei nem tudták kiszorítani a Hodály-dombon megkapaszkodott román erőket.1181
1181 Erdélyi hadműveletek 79–81. lap (in 25.ho. 83–84. lap); Refl.: Schuppler-napló szeptember 27-i bejegyzése.
Késő délután a Szent János patak tengelyében egy zászlóaljerejű szovjet támadás indult, de nem nyert teret.1182
1182 Erdélyi hadműveletek 80. lap (in 25.ho. 84. lap).
Az időjárás szeptember utolsó napjaiban már nem kedvezett a mozgóharcnak, ami óhatatlanul hozzájárult a tordai csatatér viszonylagos elcsendesedéséhez. Rombauer Tivadar hadnagy naplójában így emlékezik: „...itt a sár mindent megbénít. (...) Idő esős, az útak még szekérrel is járhatatlanok, gk-val megmozdulni is lehetetlenság (...) 2 kerekű taligával járunk mert más lehetetlen.”1183
1183 25.hír. 95. p.
Szeptember 28-án német források szerint a 2. román hegyihadosztály négy zászlóalja Hasadáttól nyugatra betört a Kessel-csoport jobbszárnyán, és elérte (de még nem foglalta el) Kisfenest. Ezzel átlépték a Gyalui-havasok keleti előhegyeinek kelet–nyugati vízválasztóját, és kijutottak a Kis-Szamosba folyó Fenes patak völgyébe.1184 A 154. ejtőernyős-zászlóaljat, amely addig a Brandenburg hadosztály kötelékébe tartozott, Friessner Kolozsvárhoz vezényelte. Ez a 2. hadsereg 23. páncéloshadosztály kivonásával beállott harc-értékcsökkenésével, s még nem a kisfenesi betöréssel volt kapcsolatban.1185
1184 KTB 7208659. felvétel; Mehner XI–76. p.
1185 KTB 7208666. felvétel; megjegyzendő, hogy Schuppler Erik szerint az ejtőernyős-zászlóalj nem viselte a 154. hadrendi számot, hanem a Brandenburg nevet (Refl.: Schuppler-levél 8. p.).
A nap a magyar források szerint a 25. gyaloghadosztály sávjában általában nyugodtan telt. A balszárnyon azonban, kihasználva a Hodály-domb megtartását, a 7. román kiképző gyaloghadosztály legalább egy teljes zászlóaljat az éjszaka folyamán felvitt az Aranyos menti dombvállra. Kivetését onnan a 9. tábori póthadosztály két zászlóalj erővel kísérelte meg. A 26. gyalogezred parancsnoka utasítást kapott ennek támogatására. Az ellenlökés azonban a támogatás ellenére eredménytelen maradt.1186
1186 Erdélyi hadműveletek 81–82. lap (in 25.ho. 85–86. lap).
Szeptember 29-én a német források szerint a 2. hadsereg sávjában két ponton folyt komolyabb harctevékenység. A Turi patak völgyében, Tordatúrnál a 18. román kiképző gyaloghadosztály nem tudott előbbre jutni. Aranyosegerbegynél a 7. román hadosztály 3 km széles arcvonalon további 1 km mélységben terjesztette ki hídfőjét.1187
1187 KTB 7208669. felvétel; Mehner XI–79. p.
A 2. hadsereg parancsnoksága módosította a Gruppe Kessel és a II. magyar hadtest közötti sávhatárt a Szentmihályfalva keleti széle–Torda nyugati széle–Kolozskara vonalra, minden törésponttal a Kessel-csoportnak bezárva. Megjegyzendő, hogy a Dél Hadseregcsoport napijelentése egy névtelen helységet (namenloser Ort) jelöl meg északi végpontként Kolozstól 3 km-re nyugat-északnyugatra, ami Kolozskarával azonosítható.1188
1188 KTB 7208671. felvétel.
A román térnyerést illetően a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójából tudjuk, hogy az Akasztófa-hegytől északra a 7. román kiképző gyaloghadosztály 29-ére virradóra legalább még két zászlóaljat felvitt az Aranyos menti dombvállra, s azok reggelre elfoglalták 200a Gyermek- és a Csiános-hegyet. Utóbbi közvetlenül Aranyosegerbegy felett magasodik, a község délkeleti szegélye ennek lábaira kanyarodik fel. A 25. hadosztály parancsnoka a hadtestparancsnokság engedélyével a 4. gépkocsizó lövészzászlóaljat utasította a dombváll és a két hegy megtisztítására, s beosztotta az ellenlökésbe az 52. utászzászlóalj két századát. 10 órára a magyar erők gyülekeztek a Horgas-hegy-észak–Mező-örke belterület terepszakaszon. Ekkor a bal szomszéd 9. tábori póthadosztálynál már egy órája folytak a harcok a Hodály-hegy megtisztításáért.1189
1189 Erdélyi hadműveletek 82–83. lap (in 25.ho. 86–87. lap).
Itt azonban a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplója megszakad. A 87. lap utolsó bejegyzése szeptember 29-én 1020-kor kelt, a 88. lap első bejegyzése már október 22-én 000 órakor. A két időpont közötti egy hónap anyaga nem maradt fenn. Ezzel a tordai csata leírására vonatkozó legrészletesebb levéltári forrást vesztettük el. A továbbiakban a német forrásokat Veress, Hollósy-Kuthy, Esze és Schuppler emlékirataiból tudjuk csak kiegészíteni, továbbá a 25. gyaloghadosztály naplójának mellékleteiből. Az igen pontos adatokat is tartalmazó mellékletek ugyan fennmaradtak szeptember 29. és október 22. között is, ám sajnos hiányosan, például a 67. számú melléklet után a 73. számú következik.
A 25. magyar gyaloghadosztály naplójának megszakadása következtében nem ismerjük az Aranyosegerbegy–Gerendkeresztúr között 29-én indított ellenlökés lefolyását. Azt azonban a 67. sz. mellékletből tudjuk, hogy 30-án 17 órára a 25. gyalog-, a 2. páncélos- és a 9. tábori póthadosztály csapatrészei az Aranyost kelet felől szegélyező meredek dombvállon helyreállították az eredeti főellenállási vonalat.1190
1190 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 67. melléklet 195. lap).
Szeptember 30-án a német források szerint a 18. román kiképző gyaloghadosztály elfoglalta Tordatúrt, ezzel ismét elvágták a Torda–Kolozsvár főútvonalat. Tordától keletre a szovjet–román csapatok 20-30 harckocsi bevetésével 2 km mélységben tovább mélyítették hídfőjüket, ismét birtokba vették a Sósfürdő–Szalonnás-hegy–Szent János patak közötti öntéssíkot, s újra elérték a város keleti szegélyét. A 2. hadsereg arcvonalának megrövidítése, ezzel erők kinyerése (szó szerint megtakarítása: „zur Einsparung”) céljából feladta Tordától délre addig tartott hídfőjét, és a peremvonalat visszavette az Aranyos északi partjára.1191 A Marosvásárhely alól kivont 15. német gyaloghadosztály négy zászlóalja beérkezett a 2. hadsereghez, és belépett a Kessel-csoport alárendeltségébe.1192
1191 KTB 7208676–7208677., 7208681. felvétel; Mehner XI–81. p.
1192 KTB 7208678. felvétel.
30-án reggel vagy délelőtt (nem tudjuk pontosan) a szovjet 180. lövészhadosztály a 46. gárda-harckocsidandárral támadást indított Torda ellen. Az Aranyostól délre e napig tartott hídfőt az 1. gyalogezred délben kiürítette. Ezt onnan tudjuk, hogy a 25. gyalogezred parancsnoka 1310-kor távirati úton jelentette a hídfő feladását a 25. gyaloghadosztály parancsnokságának, s állásfoglalást kért „a város tartását illetően.” A város Aranyostól északra fekvő nagyobb részét végül nem adták fel, a 2. páncéloshadosztály egy harccsoportja a védők megerősítésére észak felől bevonult a városba. Torda védelmének irányítását egyidejűleg a 2. páncéloshadosztály parancsnoksága vette át.1193
1193 Ezredparancsnoki távirat (in 25.ho. 65. melléklet 193. lap); Hollósy-Kuthy 69. p.
Szeptember 30-án a Honvéd Vezérkar 6. osztálya az MTI számára kiadott 35. számú hadijelentésében a harctevékenység csillapodásáról számolt be: „Kolozsvártól D-re és a Székelyföld É. részén az ellenség támadó tevékenysége a múltban elszenvedett súlyos veszteségei miatt – csökkent.”1194 Azon a napon adatott ki ilyen tartalmú közlemény, amikor mindazon területek elvesztek (sőt a kulcsfontosságú Vaskapu-heggyel több is), amelyeket a két magyar hadosztály a 19-i, a 23. német páncéloshadosztály pedig a 23-i ellentámadással visszanyert, s amelyek a védelem kulcspontjait képezték.
1194 Hadijelentések 692/b. lap.
Október 1-jén a 2. hadsereg sávjában a német források általában csendes lefolyású napról beszélnek, csupán két eseményt neveznek meg. Tordatúrnál tesznek említést egy zászlóaljerejű támadás elhárításáról, illetve Tordától délkeletre az előző napi betörés elreteszeléséről a 2. magyar páncéloshadosztály ellenlökésével.1195
1195 KTB 7208925. felvétel; Mehner XI–85. p.
201Az ellenlökésről általában a magyar forrásokból annyit tudunk, legalábbis a védelem jobbszárnyán és közepén, amennyi az előkészítésére vonatkozó hadosztályparancsnoki harcintézkedésben foglaltatott. Eszerint a támadásnak délelőtt 9 órakor kellett megindulnia a Sós-völgy–Vaskapu-hegy terepszakaszról déli irányban, és ki kellett jutnia az Aranyos partjára Torda és az aranyosegerbegyi vasúti híd között. A támadáshoz, amelyet Zsedényi Zoltán vezérőrnagy, a 2. páncéloshadosztály parancsnoka személyesen vezetett, a 25. gyaloghadosztály átadta az 1. és a 25. gyalogezred teljes állományát.
A támadó erőket két csoportra osztották. A nyugati csoport Kalkó Gyula ezredes, a 25. hadosztály gyalogsági parancsnoka vezetésével a Sósfürdő–Szent János patak, a keleti csoport Altorjay Jenő ezredes, a 3. gépkocsizó lövészezred parancsnoka vezetésével a Szent János patak–Péterlaka-völgy sávban támadott. A hadseregtörzs által küldött csapatok közül egy német zászlóaljat és egy rohamlövegosztályt a nyugati csoporthoz osztottak be, a hadsereg-parancsnokság törzsszázadát és egy légvédelmi gépágyússzakaszát, a hadsereg főszállásmesterének törzsszázadát és a hadtestparancsnokság törzsszázadának egy golyószórós szakaszát pedig a keletihez. A 2. hadsereg leharcoltságának érzékeltetésére figyelemre méltó, hogy már a parancsnoki harcálláspontok közvetlen biztosítására hivatott alosztályokat is harcba kellett vetni az ellenlökéshez.
A 2. páncéloshadosztály összes bevethető harckocsiját a hadosztályparancsnoki intézkedés a nyugati csoportosításba osztotta. A két hadosztály teljes tüzérségét az ellenlökő erők támogatására utasították Merényi Károly ezredes, a 2. páncéloshadosztály tüzérparancsnoka vezetésével.1196
1196 Hadosztályparancsnoki intézkedés (in 25.ho. 67. melléklet 195. lap).
A végrehajtás során a nyugati csoportosításban a tordai csatában addig is bevetett 3/I. és 3/II. harckocsizászlóalj harcolt, s a keleti csoportosítás sem maradt harcjárművek nélkül. A szeptember közepe óta feltöltés alatt álló 3/III. harckocsizászlóaljat Mezőcsánon és Magyarszováton keresztül előrevonták és a Vaskapu-hegy térségében bevetették. Harcjárműveinek számáról nem rendelkezünk adattal, de az biztos, hogy köztük alapvetően Turán-40 közepes harckocsik és Nimród önjáró légvédelmi gépágyúk voltak. A 3/III. zászlóalj a továbbiakban is a körzetben harcolt az október 8-i visszavonulásig.1197
1197 Korbuly 29–30. p.
A keleti csoportosítás harcait részben ismerjük, mivel ennek kötelékében került alkalmazásra a 2. páncélos-utászzászlóalj is. Parancsnokának emlékiratai és 4. számú harcjelentése szerint a 9 órára elrendelt támadás 15 órakor indult meg (a 2. páncéloshadosztály 2. segédtisztje, Schuppler Erik hadnagy szerint 13 órakor, egyórás tüzérségi előkészítést követően). A napok óta tartó esőzés nyomán felázott talaj nem volt alkalmas harcjárművek mozgására az épített utakon kívül, s mivel reggelre elállt az eső, Altorjay ezredes várt a terep bizonyos fokú kiszáradásáig. A támadás azonban elakadt a szovjet páncélelhárító lövegek, Sztálin-orgonák és csatarepülőgépek tüzében, így a kitűzött célt, a főellenállási vonal helyreállítását nem sikerült teljesíteni. Az előző napi szovjet betörés elreteszelése azonban sikerült. Altorjay ezredes sötétedéskor leállította az ellenlökést, s a 2. páncélos-utászzászlóaljat a 6. gépkocsizó lövészezred kiindulási állásainak átvételére utasította. Esze százados emlékirataiból tudjuk azt is, hogy szeptember 30-án nem csupán Tordától keletre harcoltak ki betörést a szovjet csapatok, hanem a Péterlaka-völgytől nyugatra is, s birtokba vették a Vaskapu-hegyet. A vasút vonalát azonban a hegytől északra, keleti irányban nem sikerült átlépniük.1198 A keleti csoportosításba tartozott az 5. gépkocsizó lövészzászlóalj is, amelyik október 1-jén visszavette a Vaskapu-hegyet.1199
1198 Esze 54–56. p.; Refl.: Esze-levél és az ahhoz mellékelt 4. számú 2. páncélos-utászzászlóalj-parancsnoki harctudósítás (in Esze Jenő archívuma, a dokumentumot a szerző elhelyezte a Hadtörténelmi Levéltárban) ; Refl.: Schuppler-napló október 1-ji bejegyzése.
1199 Refl.: Dávidházy-napló október 1-ji bejegyzése.
A tordai csata második szakaszának mérlegét hasonlóképpen nem lehet egyértelműen megvonni, mint az első szakaszét. Ami kétségtelen: a csata legválságosabb napja, szeptember 22-e ebbe a szakaszba esett. A szovjet–román csoportosítás ezen a napon állt a legközelebb ahhoz, hogy hadműveleti szintű áttörést kiharcolva, felszámolja a 2. magyar 202hadsereg Torda–Aranyosegerbegy közötti védelmét, felmorzsolja erőit, és támadását Ko-lozsvár irányában kifejlessze. Bár a 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztály erőn felüli teljesítményt nyújtva igyekezett megállítani az előretörést, megítélésünk szerint 23-án a 2. hadsereg védelmének középső szakasza összeomlott volna, ha nem következik be a 23. német páncéloshadosztály (helyi erőviszonyok szerint) nagy erejű ellentámadása.
Véleményünket alátámasztják a 2. hadsereg és 25. gyaloghadosztály parancsnokainak emlékiratai. Veress vezérezredes szerint „...a 2. ma. hadsereg (...) elérkezett teljesítőképessége és ellenálló ereje végső határáig.”1200 Hollósy-Kuthy vezérőrnagy megítélése egybecseng ezzel: „...nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzetet Tordánál teljesen tisztázni sem a hadosztályom, sem a magyar páncéloshadosztály nem képes. Feltétlen támogatás, új csapatok bevetése szükséges.”1201
1200 Veress III–31. p.
1201 Hollósy-Kuthy 68. p.
A hadosztály vezérkari főnökének összegzéséből csak a veszteségeket illetően olvasható ki ez a mérleg. Adonyi-Naredy elsősorban a 25. gyaloghadosztály kitartásának tulajdonítja a hadműveleti szintű szovjet–román áttörés megakadályozását. A német csapatok nála úgy jelennek meg, mint amelyek segítették ugyan a magyar csapatok harcát, de „csa-pataink hősies helytállásával” a 25. gyaloghadosztály „biztosította a beérkezett és beérkező német erősítések tervszerű alkalmazását.” Megítélésünk szerint ez a megállapítás csak általánosságban igaz, szeptember 22-23-ára vonatkozóan azonban kritikára szorul. Láttuk, hogy 23-án a tordai és az aranyosegerbegyi védőkörletben a helyzetet a 23. német páncéloshadosztály támadása mentette meg.1202
1202 Tordai csata 5. lap (in 25.ho. 5. lap).
Nem lehet egyértelmű mérleget vonni a 2. magyar hadsereg jobbszárnyán lezajlott harccselekményeket illetően sem. A szovjet–román csoportosítás leküzdötte a Gyalui-havasok keleti előhegyeit, kijutott a Hideg-, illetve a Kis-Szamos völgyébe, ez a támadók szempontjából eredmény. Az viszont a védők szempontjából eredmény, hogy a két folyót északról szegélyező hegyeken, hozzávetőleg a korabeli magyar–román határ vonalában végül sikerült megállítani a szovjet–román előretörést, és megakadályozni, hogy kijussanak a Kolozsvártól nyugatra elterülő dombvidékre. A 2. hadsereg azonban itt is eljutott teljesítőképességének határára, további tartalékokkal már nem rendelkezett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
