A bolgárok fogságában Magyarországon
A bolgárok fogságában Magyarországon
A szovjet csapatok 1945 március végére elérték Nagykanizsát. Ekkor Murakeresztúrra voltam kivezényelve, ahol erődítési munkálatokat végeztünk.
Március utolsó napján, nagycsütörtökön szovjet gépek bombázták Murakeresztúrt (26 polgári áldozat volt), ezért én magam is, feleségemmel és 10 éves kislányommal Belezna községben akartam megvárni a front átvonulását. Ez másnap reggel megtörtént.
Az egyik oldalon a visszavonuló németek, a másik oldalon az előrenyomuló bolgár hadsereg, mi a kettő között. Én a bolgároknak önként megadtam magamat.
Többedmagammal Csurgóra szállítottak. Ez ifjúságom városa volt, édesapám volt az itteni állomásfőnök. Itt jártam gimnáziumba, itt érettségiztem – hadifogolyként kellett viszontlátnom. Családom több tagja, 6 éves kisfiammal együtt ekkor már Szombathelyen volt. Csurgón – láger hiányában – lakásokban helyeztek el bennünket. Én a sógorom ügyvédi irodájába kerültem. Másnap egy kiürített iskola tantermében hajtottuk le a fejünket a padlóra. Harmadnap vonultunk be a közben kijelölt táborba, a város északi peremén egy uradalmi majorba. Hamarosan megjelentek a tetvek. A három szobában körülbelül harmincan voltunk, a konyhában a bolgár őrszemélyzet tanyázott. Rangidős tiszttársunk Fodor Alajos alezredes volt.
A tábor parancsnoka lett: Gagov Petár tartalékos kapitány, civilben plovdivi ügyvéd. Mind az őrszemélyzet, mind a parancsnok rendesen viselkedett velünk szemben. Szép időben a kertben olvasgattunk, társalogtunk, egyesek kártyáztak. Nyugalmunkat semmi sem zavarta. A láger tiszti része be sem volt kerítve. Még a Marjás patakhoz is lemehettünk fürödni, 17az őrök csak messziről integettek. Látogatókat fogadhattunk: egyik ismerősöm rendszeresen ebédet is hozott. Csak egyszer kaptunk orosz látogatót, két zöldsapkás katonát, meg egy rossz arcú civilt, el is vittek közülünk néhány embert. Helyzetünkre jellemző volt, hogy egy alkalommal a kislányom egész nap és éjjel is velem lehetett a táborban. Gagov kapitány két vasárnap délután a csurgói cigányokat is berendelte hozzánk szórakoztatásunkra, sőt Lesz János esperes plébános úr is misét tarthatott számunkra. A kapitány egy alkalommal a fogorvoshoz is elkísért.
Feleségem közben intézte kiszabadításomat. A megye főispánja közreműködésével a bolgár parancsnokság 1945. június 14-én elrendelte elbocsátásomat.
Azt hiszem, ez a hadifogság meglehetősen eltért sok ezer magyar társam hadifogságélményétől.
Schlegel Oszkár – Budapest
HH 1998/4.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
