482. NYÍLIK AZ ORGONA
482. NYÍLIK AZ ORGONA
Május hónak szent virágai: az orgona és a borostyán szirmaikat rég elhullatták már. Leveleik soványak és sárgák. Az őszi szél sárga-vörös pettyeket lehelt rá…
Emlékeztek az orgonavirágra? Vagy nem is. Emlékeztek a fiatal tavasz édes mámorára? Ugye, hogy andalogtunk jázmin- vagy orgonabokrok alatt. Ugye azt hittük, hogy szentséges Madonna Olga, Ilona, Gabriella, Margit és a többi?… Emlékeztek?… Lám az ősz emlékezik. Az ősz nem felejtette el az ifjú tavasz mámoros szerelmét. Emlékezik, s szerelmet szívott az orgonabokorral, s íme: ismét nyílik az orgona virága… Szirmai véznák, színe szürkeséges, illata nincsen, de – mégis csak orgonavirág. Eldobjátok az ifjúi pásztorórák emlékét, mert karjaitok közé nem tudja hozni, akit egy időben tüzes szorítgatással ölelgettetek?…
Száll[j], repdess körül bennünket emléksereg. Oh, nyílj csak ismét, orgona virága!…
*
A szép őszi napok nemcsak [az] akácot virágoztatták újra. Újra nyílik az orgonavirág is. Dr. Ertler Mór orvos udvarában egy hatalmas orgonabokor van, mely rakva van nyíló virágokkal. A virágok nem olyan teljesek, mint a tavasziak, de elég szépek. Egyik vidéki előfizetőnk is küldött ma nekünk egy fürt orgonát. Úgy látszik, hogy a szeptemberi ősznek nemcsak Nagyváradon vannak tavaszi ambíciói…
Szabadság 1900. szeptember 27.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
