516. SANTUZZA
516. SANTUZZA
Mon cher, maguk igazán különös emberek. Írnak erről-arról, szellemesen, néha unottan, ötletesen, néha fáradtan, de nincsenek vágyaik, nincs hangulatuk. Tán Ady Endrének van igaza, abban a csodásan hangulatos versben, ahol írja, hogy:
A világ az izmos butáké,
Kik hangulatban, hitben élnek.
Látja, nekem feltűnt; hogy engedik a divatból kimenni Mascagnit, nem kívánják a Parasztbecsületet, a szerelem e tragikus zenei époszát. Így olvastam valahol, mon ami, s így lehet igaz. Én szeretem, kívánom, azt hiszem, lehetne előadni, kellene, mert egy édes dolog van a világon, s ez a zene. Az operáknak vagyok a bolondja, az uram haragszik is érte, de higgye el, ha ő szereti a kártyát, akkor nekem is lehet ilyen passzióm.
Azt mondja, hogy nem lehet előadni? Dehogynem. Nézze, mit csinál a Székely Anna, cette grande artiste? ő tudná eljátszani Santuzzát, mert tud énekelni, játszani. Láttam, s elragadt. Tudja, lelkesedem érte.
Ő is a páholyban ül, ritkán én is. Nézzük egymást, s gondolom:
Mennyi ambíciót temet el ez a színház. S nem láthatom tőle Santuzzát.
Maga jól van Somogyival. Beszéljen vele, férfiak hamar elvégzik az ilyesmit. S ha ő akarja, par ordre du Moufti láthatom a szerelem őserejű megnyilatkozását.
Addig ne jöjjön.
Barátnéja A’dyné.
Színházi Újság 1900. november 23.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
