107. A TOLL DIADALA
107. A TOLL DIADALA
Fényes ünnepet ültek a fővárosi sajtó munkásai. Ünnepük nemcsak a szabad sajtó ünnepe volt, hanem a toll diadalünnepe is.
Az ő küzdelmük, az ő életük nem foly le hiába. Ha feldarabolták a szívüket, ha megölték idegjeiket, ha megtagadtak mindent maguktól, legalább elérték az elismerést is.
Minekünk, igénytelen vidéki skriblereknek, nem volt részünk a fényes ünnepélyben. Minekünk még nincs okunk ünnepelni, s messze van még tőlünk az az idő, mikor egy feláldozott életért csak egy percnyi megnyugvást, boldogságot is szerezhetünk.
Nekünk még küzdeni kell. Kezdünk kétségbeesni, erőnk megtört, hitünk megingott, a lélekölő munka sötét jövővel fenyeget bennünket – de küzdeni kell!!… Sehol annyi előítélet, annyi elfogultság nem áll útjában az eszme harcosának, mint éppen itt nálunk, a vidék ősrégi metropoliszában.
És küzdünk, dolgozunk. Éjt-napot összevetünk, hogy küzdelmeinknek gyümölcse legyen. Küzdünk az elfogultsággal, előítélettel, korlátoltsággal az eszméért, az igazságért, a szeretetért.
Erőnk – mondom – már megtört, hitünk összeomlani készül, a leghívebb fegyvertársak feladták a diadal reményét, de új erőt adott az a diadalünnep, mely most zajlott le a fővárosban.
A tollnak győzni kell, most már ismét valljuk.
Nem lankadni a harcban, az élet árán is ki kell vívni a diadalt!
…És bukni fog az előítélet, az elfogultság, az ósdiság, győzni fog az eszme, az igazság, győzni fog a toll!…
Debreczeni Hírlap 1899. március 25.
A.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
