312. PÁRBAJOZÓ KERESKEDŐSEGÉDEK
312. PÁRBAJOZÓ KERESKEDŐSEGÉDEK
A mi előítéletes társadalmunkban jólesik látni, ha egy fél lépést is hódít a nemesebb emberiesség. Ha a korlátlanság kénytelen a maga karámját egy kicsit kisebbre építeni.
Mikor az aradi eset, az a bizonyos kereskedősegéd–írnok-affér, napirendre került – akik csak tartunk valamit az agyvelőnk függetlenségéről, felháborodva láttuk az iroda-gavallérság pöffeszkedését, legveszedelmesebb őrületét a speciális magyar lovagiasságnak.
De éppen olyan nagy örömmel láttuk a jobb ügy győzelmét is. Nem azért, mert a kereskedősegédet felszabadították a kardra, hanem hogy a kard itt egy szamár előítélet legyőzését jelentette.
Eddig rendben megvolnánk. Aradon társadalmi szankciót nyert egy elv, mely elfogadható intelligenciájú emberek előtt úgysem volt problematikus. Ismételjük: nem azért örültünk, hogy, íme, ismét megszaporodott a párbajképes gavallérok száma, hanem azért, hogy csatát vesztett ismét egy hülye előítélet, mely a mostani – ha ugyan van ilyen – magyar középosztályt mindig tartózkodóvá teszi legméltóbb, legszebb jövőjű faktorától, a magyar kereskedőségtől…
Nálunk azonban a legszebb győzelem sem győzelem. Kapjuk a hírt, hogy egy kereskedősegéd minden elfogadható ok nélkül párbajra hívott egy debreceni tudós professzort, általunk is ismert, becsült alakját a közéletnek. A tanár, aki családapa, kikerülhette volna a fegyver elé állást. Nem tette. Félt, hogy félremagyarázzák. Előkelő felfogása még a gondolattól is írtózott, hogy meg nem verekedését előítéletnek, elfogultságnak találják venni. Kardot mért az ellenfelével, s összevágta… Nem tudjuk, ma vagy holnap nem kapunk-e más helyekről hasonló híreket. Nálunk a legnemesebb elvek sem terjednek, de a legostobább példa is majmolásra várhat… A kereskedősegédek most már, ha kell, ha nem kell, csinálják a becsületbeli ügyeket…
Mennyivel nemesebb volna, ha most, a társadalmi előítéletek legyőzésével, tehát önelhatározású, igazán gavalléros meggyőződéssel példát mutatnának a valódi és nem okvetlenül párbajozó lovagiasság nyegléinek!…
Milyen szép volna ez, s milyen joggal elvárhatnók azoktól az ifjú kereskedőktől, kiket mi inkább tartunk a jövő Magyarországnak, mint az egyetemek és akadémiák nagy részben korlátolt és nyegle ifjait!…
Szabadság 1900. november 10.
ae.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
