325. VÖRÖSMARTY EMLÉKE
325. VÖRÖSMARTY EMLÉKE
A cigányok megvénülhetnek: minálunk a vén cigány sem kell. Végezze el kötelességét, haljon meg: akkor reá kerül a sor.
Van abban valami megdöbbentő tragikomikum, hogy ezt az igazságot mennyire átérzi minden magyar íróapostol-féle ember. Sőt erről írni a legnagyobb művészettel tud mindenik.
Szegény Reviczky Gyula egyik legmeghatóbb poémája is a magyar költő sorsáról zeng:
…Szépen fognak eltemetni…
A nagyok nagyja, a magyar dicsőség fejedelmi poétája hozta ezt eszünkbe.
Ma száz éve hozott ugyanis a nyéki gazdatisztnek egy fiúgyermeket az agyontárgyalt gólya. Erről a fiúról rendeltetett el, hogy emberek koldusa, költők fejedelme legyen.
Hiszen siralmakat nem fogunk sírni. Vörösmartytól talán legkevesebbet tagadott meg a jó sors a magyar rögökön bolygó poétaemberek közt. Hajh, de Vörösmarty is milyen silány keveset kapott!…
Vén cigány korában sem kapta meg csak morzsáit a megérdemelt jutalomnak.
Meghalt és nagy lett. Így van ez minálunk. Az ő neve akadémikusokat csinált törpeségekből, tudósokat a tudatlanokból. A Vörösmarty nevéből is meg lehetett élni, mikor már Vörösmarty meghalt.
Ám leperegtek az évtizedek. Korok, nemzedékek, szépen megcsinált világok múltak el.
Mi Vörösmartynak avval áldoztunk csak, hogy nem felejtettük el a nevét.
Pedig amit tőle kaptunk, az több a korok múló, változó hangulatánál. Örökös gyönyörűség, győzedelmes illúzió Vörösmarty minden kis sora.
De mi csak negyvenöt év múltán kezdjük érezni, hogy van lelkiismeretünk. Csaknem félszázad múlva kiáltjuk: emlékezzünk a költőre!…
Mindegy már, csakhogy idáig elértünk. Amit teszünk, beszélünk, írunk, adunk: úgysem elegendő, csak amolyan késedelmi kamatféle, amely avval áltat, hogy adósságot fizetünk.
A költő nagy lelkének feltámadására, az ő nagy hitére, az ő nagy álmaira sohasem szomjúzhat rá a világ úgy, mint most.
Legyen hát szent az emléke s újra élő a lelke. De istentelen az, aki a költő emlékével nem hódítani, hanem háborúzni akar. Istentelen az, ki a nemzetbomlasztó munkához idézi meg a Vörösmarty szellemét. Istentelen az, aki a Vörösmarty nevéből is választó falat akar csinálni ebben az úgyis züllő állapotú magyarságban.
Vörösmarty a költők fejedelme: világosság fejedelme hát.
Nagy szellem, mi azért idézünk fel, hogy hálaáldozatot mutassunk, és hogy nekünk világosságot adj!…
Szabadság 1900. december 1.
ae.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
