327. NÉGY ÉVSZAK
327. NÉGY ÉVSZAK
Drámai idill: ezt a címet adták a darabjuknak Hevesi és Hetényi. És valóban az a darab: idill a bájos banalitásoknak, a megindító együgyűségeknek a halmaza, egy illatos semmiség, egy művészi trouvaille, amely csillog, de tartalma semmi sincs. A meséje voltaképpen nem is mese! Egy fiatalember szeret egy lányt, elveszi feleségül, azután megöregszenek együtt, és még mindig szeretik egymást. A házaséletnek az apró viharait és egy szerető pár nagy-nagy boldogságát vitték színpadra a társszerzők. És hiába mondják nagyképű kritikusok, hogy ezek ismert, banális dolgok, az ember mégis szinte elérzékenyül rajtuk, mert hiszen az élet nagy örömei és nagy fájdalmai alapjában véve szintén igen-igen nagy banalitások.
A bájos darabot ma kínosan kevés közönség nézte végig. Pedig az előadás érdemes lett volna a telt házra is. P. Szép Olga és Szarvasi pompásan játszották meg szerepüket. P. Szép Olga viruló fiatal lány, szép asszony és bájos nagymama volt. Napsugaras jókedvet hozott magával a színpadra, ötletesen és kedvesen játszott. Méltó partnere volt Szarvasi, aki igen jó Kardos Bandi (Andor, Endre, András) volt. Különösen mint Endre, mint huszonöt évi házasság után újra Velencébe induló férj tetszett. Batizfalvi igen szép volt, és ügyesen mozgott.
A többiek, akik epizódszerepeket játszottak, mindent megtettek, hogy ne rontsanak az előadás módján. Kohári, Könyves, Szentes, kis szerepeikből csináltak valamit. Igen szép és igen ügyes szakácsné volt Nyárainé, és nagyon szépen énekelte Papp János a kulisszák mögött a banális, az elcsépelt, az örökké szép Santa Luciát. Meleg, zengő bariton hangja nagyon tetszett. A rendezés jó volt. A kis közönség kedvetlen volt és keveset tapsolt.
Szabadság 1900. december 4.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
