37. FEKETE VÉR
37. FEKETE VÉR
Jókai legújabb darabját adták elő az este.
Kritikát írni róla a köteles kegyelet és a nem köteles előítélet egyaránt tiltják.
A dráma mezejére hány óriás poéta tévedt a maga tündérkertjéből, s nem vitt oda semmit, csak emlékezést és szívet.
De ez a szív csak a poétáé, mely annyi részre osztva megindítani nem tud; az emlékezés a poéta rajongó olvasóié, kik hisznek, mert emlékeznek, rajonganak szintén az emlék kedvéért.
A Jókai darabját hálás kegyelettel fogadta a közönség.
Szép, ragyogó világ a poétáé. A nap fényesebb, a föld virágosabb. Az ember nem közönséges, hanem rendkívüli célokért küzd, melyeket megérteni csak ő, a poéta, nem pedig mi, szürke emberek vagyunk hivatva.
A Fekete vér meséje az elnyomatás bús korszakára esik. A nemzet bukásán gyászoló honleány, az összesküvő főúr, a viszonyokkal gyáván megalkuvó szolgalélek, az elnyomott nemzettel titokban rokonszenvező „bezirker”, mind ennek az előttünk már érthetetlen, csodás kornak alakjai. A női angyal-ördög alakot a költő abból a világból hozta le, melyben a cigányasszony is részt vehet a főúri estélyeken; melyben a cigányművész az aranyat csak emlékbe tartja meg.
Elvonulnak előttünk a ragyogó események élethűség látszatával, de mégis csak a mese igazságával.
Az örök igazság győz. A zsarnoki szolga bukik, és ez a bukás olyan borzasztó, olyan rendkívüli, hogy eltagadhatatlan hatását még az „elcserélt gyermek” meséjének sablonos, triviális volta sem rontja le.
Elmondani a mesét felesleges. Ismerjük a regényt és ismerjük – Jókait.
A közönség lelkesedett, tapsolt. A szereplők erejökhöz mérten minden lehetőt megtettek.
Ódry a hazafi főúr szerepében valósággal excellált, sok tapsot kapott.
Székely ambícióval s szép eredménnyel játszotta meg lehetetlen szerepét.
Igen jó volt Tanay, valamint Kiss Irén, Sziklay és Rubos.
A többi szereplők is buzgalommal játszottak.
Debreczeni Hírlap 1898. december 31.
(a. e.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
