399. TARKA ESTE
399. TARKA ESTE
(Gringoire újra – Premier – Szép Galathea Székely Irénnel)
Igazán tarka volt az este. Sok-sok színhangulat – hang és olyan valamik, amiket eseményeknek hívnak színházi bennfentesek. Hogy e sokszínűségben a harmónia is sok lett volna, az események igazán események, s a hangulatok zavartalanok: ez már más kérdés. Mindenesetre egy este kapni a romantika csodaszép virágát, Gringoire-t, egy méltóságos államtisztviselő első színpadi próbálkozásait s a legszebb és legszebb [!] zenélő szobrot. Ez az érdekesség megfogta a publikum kíváncsiságát is. Telt háza volt a tarka estének. Gringoire újra feltálalását kedves dologgal magyarázzák a fent már említett színházi bennfentesek. A fiú legszebb diadalát akarta látni az édesanya. S Nyárai Antal ma tán művészibb volt, mint valaha, hiszen édesanyjának játszott. Balázs Olgát a darabban P. Tóvári Anna pótolta igen jól. Sajnos, E. Kovács Mariskát ma sem pótolta senki…
Szohner Antal várta legnehezebben a Banville meséje végét. Fent ült a városi páholyban, s lent a közönség azon töprengett, mint érzi magát egy méltóságos úr színházi lámpalázban. Huszárosan, az egyfelvonásos s vígjátéknak keresztelt miniszteri tanácsosi darab. Mit is írjunk róla? Jól játszották meg a színészek. A szerző leánya játszotta a darab női szerepét. Mulatott a közönség, s kedves udvariassággal hívta egypárszor függöny elé méltóságos s az irodalommal passzióból fraternizáló szerzőjét. S a darab? Istenem, hát jobb, mint amilyennek vártuk. Szcenírozott tárcalevél, mely valamelyik bácskai lap rovatában esetleg furorét keltett volna. Igaz, hogy végighallgatása után nem tudjuk: voltaképpen mi közünk nekünk ehhez az egész históriához. De vigasztaló, hogy a szereplő alakok sem tudják, hogy kerültek ők egymáshoz.
A kis, logikátlan história voltaképpen megelégedett volna egy szellemes monológ keretével is. A mese – ha ugyan mese – a katonatiszt, főleg huszártiszt urak világát mutatja nagyon üresnek, könnyelműnek, felületesnek. Van egypár ügyes ötlete, s dilettáns munkának beválik. A szereplők közül, a darabocska lelke, Peterdi (Marjay huszárezredes) igen jó volt. Kedves nagyon Szohner Olga, aki virágokat kapott, s ügyes a Pataky hadnagya. De megelevenedett a mi zengő, szép szobrunk. A tarkaságokat aranysugár födte be. Galathea énekelt, Székely Irén, ugye ne írjunk egyebet?… Nem, nem. Pygmalionok volnánk csak, ha kritikát írnónk.
Szabadság 1901. április 25.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
