71. EGY KIS TÉVEDÉS
71. EGY KIS TÉVEDÉS
„Valahol messze, valaha régen…”
Egy új darabot adtak elő egy vidéki város színházában.
A darab rövid volt, de rossz.
A jelszót kiadták: sikernek kell lenni!
Egy jó tenyerű tábor készült a sikert megcsinálni.
A tábor be volt oktatva: Ordítni, tapsolni, hívni a szerzőt.
De egyre nem számítottak.
Mint jeleztük, a darab rövid volt.
Megelőzte hát egy egyfelvonásos Shakespeare-darab.
Mikor ennek vége volt, megmozdult a tábor.
„Szerző”, „Szerző”! – ordította ötven-hatvan torok.
Rendet csinálni nem lehet. Az atyafiak lelkiismeretesek voltak szörnyűen.
Már egy ismert spiritisztához folyamodtak, de az kijelentette, hogy nem képes megidézni a szerzőt. Még mindig nincs kiderítve, hogy ki volt Shakespeare.
A válságos pillanatban felszaladt a karzatra a hecc főrendezője, s megnyugtatta a kedélyeket.
– A szerző még vacsorál. Majd akkor hívják, mikor másodszor legördül a függöny. A tömeg elcsendesül. Nyugodtan várta, míg a nagy brit megeszi a vacsoráját.
És ez történt „valahol messze, valaha régen”…
Debreczeni Hírlap 1899. február 13.
Erdneyda
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
